Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból

Az ú. n. annus diseretionis-szal a gyermek belép a szoros értelemben vett gyermekkorba. Az egyház ekkor elismeri őt — ha csak az ellenkezője nem nyilvánvaló — önállóan cselekvő személynek, kötelességeket ró reá s ezek teljesítését büntetés terhe alatt megköveteli tőle, felruházza őt azon joggal, hogy kötelezettségeket vállaljon magára, azonban mindez csak bizonyos megszorításokkal történik. így pl. ismeretes, hogy a gyermekek már ezen korban kötelező erővel biró fogadalmakat tehetnek, mindazáltal az atya vagy ennek helyettese jogosan megsemmisítheti azokat, míg a gyermekek az atyai hatalom alatt állanak,

1 vagy pl. az évenkinti gyónásra és a húsvéti áldo'zásra vonatkozólag a IV. laterani zsinat elrendelte, hogy «omnis utriusque sexus fidelis, postquam ad annos discretionis pervenerit»

2 vesse alá magát az egyház ezen rendelkezésének, tehát a gyermekek is, de már a büntetés, melyet az egyház ezen törvény megszegőire kiszab: «alioquin et vivens ab ingressu ecclesiae arceatur, et moriens Christiana careat sepultura» az «impuberes doli capaces»-re nem áll.

3 Mindezen és hasonló esetek azt mutatják, hogy az egyház a befejezett hetedik évtől kezdve felelőseknek tartja ugyan a gyermekeket cselekedetükért s olyanoknak, kik doli capaces sunt, vagyis követhetnek el halálos bünt is, de viszont nem tartja őket még annyira felelőseknek, hogy a törvény áthágóira kiszabott szigorú büntetések elviselésére is méltók lennének. S ebben nagyon helyesen és méltányosan jár el az egyház, mert igaz, hogy az értelem fejlődésével az önelhatározásra való képesség is kezd kifejlődni az emberben, de épen mivel a megismerő tehetség eleinte majdnem kizárólag csak a jelenlevő, az érzékek alá eső dolgokra irányul, azért az akarati elhatározás is eleinte nagyon gyönge, önállótlan, a mint ezt Ellis-Havelock is mondja : «A gyermekek csak jelenben élnek; a pillanatnyi érzések, érzelmek és kívánságok elég erősek ahhoz, hogy háttérbe szorítsák a rajtuk kívül álló egész világot. A gyermek nem gondol a jövendővel, s ennek következtében annál könnyebben adja át magát hajlamainak és ösztöneinek».

4 Csak lassankint bővülnek a gyermek ismeretei s még lassabban kezdi a szerzett ismereteket magára alkalmazni s cselekedeteit ezek szerint 1 Lehmkuhl, i. m. I. 835. 1. 2 Conc. Lat. IV. c. 21. — v. ö. Conc. Trid. sess. 13. can. 9. 3 S. Alphonsi de Lig. VI. n. 674. Editio P. L. Gaudé III. 690. 1. 4 Ellis-Havelock, Verbrecher und Verbrechen. Leipzig, 1894. 321. 1.