Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból

málást szolgáltatja ki nekik a keresztségen kívül, de ezt is csak kivételes esetekben,

1 általában beszámíthatatlanoknak tartja s épen azért semmiféle positiv törvénynek nem veti alá őket. Ebben a korban ugyanis az önelhatározásra való képesség még hiányzik a gyermekekben, a jó és rossz közötti különbséget még nem tudják igazán megérteni, önkéntelenül reagálnak azon behatásokra, melyek épen legerősebben érik őket. Hogy a «jó és rossz» fogalma és ennek alapján a bűn fogalma a gyermekben kifejlődjék, ahhoz egész sereg reflexióra van szüksége, s e reflexiók ismét nagyszámú képzeteket tételeznek fel, a képzetek pedig érzéklésen alapulnak, az érzékietek meg az érzékszervek és az idegrendszer közreműködésével jönnek létre. Épen azért mindaddig, míg az érzékszervek és az idegrendszer rendesen kifejlődve nincsenek, erkölcsi beszámításról szó sem lehet. Az érzékszervek és agyvelő kifejlődése idejéül általában a befejezett hetedik évet szokták felvenni, ennyi időre van körülbelül szükségük, hogy állandó alakot nyerjenek.

2 Igaz, hogy némelykor már ezen idő előtt is mutatnak egyes gyermekek teltűnő fejlettséget nemcsak testileg, hanem még inkább szellemileg, vannak ú. n. csodagyermekek, kik már életük legelső éveiben feltűnően sokat tudnak s szellemileg oly szokatlanul gyorsan fejlődnek, hogy már a hetedik év előtt is teljesen beszámíthatóknak látszanak. De ezen esetekben sohasem szabad felejtenünk, hogy ezek kivételek a rendes szabály alól, sőt mi több, az ily csodagyermekek legtöbbnyire pathologikus természetűek, abnormális gyors fejlődésük inkább betegség, mint kiválóság, s a mily gyorsan fejlődnek, ép oly gyorsan szoktak ismét visszafejlődni.

3 Az a körülmény sem tévesztendő össze az előbbi megállapítással, hogy a gyermekek a büntetéstől való félelemből már nagyon korán elhagynak olyan cselekedeteket, a melyeket természetükből kifolyólag igen szívesen gyakoroltak, mert ilyenkor a gyermekek ezen cselekedeteket nem azért hagyják el, mivel «rossz» jellegüket felismerték, hanem mivel cselekedetük és a rendszerint utánuk következő kellemetlen érzések közt levő összefüggést észrevették. Általános szabály tehát, hogy a gyermekek a befejezett hetedik évig beszámíthatatlanok és cselekedeteikért nem felelősek. 1 S. Alphonsi de Lig. VI. c. 2. n. 177. Idézett editio III. 159. 1. 2 Olfers, i. m. 44. 1. 3 Huber, Die Hemmnisse der Willensfreiheit. Münster i. W. 1908. 133. 1. jegyz.