Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

intuitio, «szellemi ősjelenség», «das geistige Urphänomen». «Minden szellemi tevékenységnek (fogalmi eljárásnak) valami közvetlen, valami őseredeti rejlik a mélyén, amit másra visszavezetni nem lehet, a szaktudományokban tevékeny ész csak ennek az őstevékenységnek leszármazottja, egyik megnyilatkozása, maga az intuitio pedig egyenesen a szellem legbensőbb élete, elemi mozgalmassága.» Hasonlóképen nyilatkozik Bergson is a philosophikus világkép kialakulásáról. Minden igazi bölcselő csal- egy dolgot mondott, vagy akart mondani: az ő alapintuitióját; és nem mondhatott többet, mert ez az ő szempontja, egyéniségének szerves megnyilatkozása, alapvető élménye. Hogy az az intuitiv gondolat aztán mindig korszerű nyelven fejeződik ki, t. i. azon kor philosophiájának nyelvén, ez már más kérdés és az intuitio alapvető voltát lényegben nem érinti : a philosophus élhetett volna századokkal később s akkor talán ugyanazon intuitiv alapeszmét más phraseologiával fejezte volna ki. Az új eszmék phisolophusának rendes helyzete az, hogy újonnan felötlő intuitóját kénytelen a hagyományos fogalmak nyelvén kifejezni, vagyis elégtelen eszközökkel, halvány ideológiával. Az új felfogás rendszerint az élmény frisseségével és erejével teljes s ritkán talál adaequát kifejezést a régi és átöröklött fogalmi készletben. így pl. Spinoza rendszere, az aristotelismus és a cartesianismustól kölcsönzött ideologia lomha tömegén túl, világosan feltüntet egy kezdő szemléletet, egy világos, képbe öltözött látomást: «ez az érzése annak az egybeesésnek, mely fennáll elménk azon tevékenysége között, hogy megismerjük tökéletesen az igazságot és azon actus között, melylyel Isten létrehozza az igazságot, az a gondolat, hogy az Alexandrinusok conversiója, mikor teljessé válik, azonos voltakép a procès sióval» stb. Ez lehetett Bergson felfogása szerint az az alapvető ötlet, melyből Spinoza egész philosophiája kisarjadt, nem pedig azok a tételek, melyeket Ethikájának élére állított. Bergson véleménye erről a dologról az, hogy a philosophia történetíróit a jövőben annak a feladatnak kellene foglalkoztatnia, hogy megtalálják azokat a gondolatcsirákat, azokat az intuitiv pontokat, melyek köré egy-egy egész nagy rendszer gondolattömege kristályosodik s melyeknek eredeti jelentését és tartalmát maga a fogalmilag kidolgozott rendszer gyakorta elferdíti, megmásítja. — Simmel a bölcselkedésnek épen ezen szíilemlésében, hogy t. i. egy kiválasztott vagy véletlenül felmerülő eszme, sokszor szemlélet teszi a metaphysikai rendszer alapját, s hogy azután a philosophus e kiemelt vonás képére és hassonlatosságára magya-