Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból

minden egyes életkornak meghatározott erkölcsi kötelességek felelnek meg, továbbá az erkölcstan szerint is «nihil volitum, nisi prius cognitum» (már pedig az értelmi megismerés nyilvánvalóan nem minden korban egyforma), az erkölcsi beszámításnál az életkort figyelmen kívül hagyni nem szabad.

1 A gyermekkort az egyház a physiologusokkal is egyetértve

2 az ú. n. «annus discretionis»-szal (befejezett hetedik év) két részre osztja. Az első részt csecsemő-kornak nevezhetjük, mely a születéstől, illetőleg a fogantatástól egészen a hetedik év végéig tart. Ezen korban a theologusok a gyermeket «infans rationis impos»-nak nevezik. A második részt általában vagy szoros értelemben vett gyermekkornak nevezzük; ez a nyolczadik év elejétől a pubertás bekövetkezéseig tart, tehát kánonjog szerint nőknél a 12., férfiaknál a 14. évig, vagy, mivel e terminusok inkább a déli tartományokra vonatkoznak, melyekben gyorsabban fejlődik ki az emberi természet, mint minálunk, a mi országainkban, nevezetesen Magyarországon is, a nőknél a befejezett 16., férfiaknál a befejezett 18. évig.

8 Ezen korban a gyermekek mint «impuberes rationis compotes» vagy «doli capaces» szerepelnek a theologusoknál. Az egyház a csecsemőkorban a gyermekeket nem veti alá semmiféle cenzúrának,

4 a szentségek közül is legfeljebb csak a bérinek, úgy gondolkodám, mint gyermek ; mikor pedig emberkorba jutottam, felhagytam azokkal, mik gyermeknek valók.» I. Kor. 13, 11. «Te pedig azokat szóljad, mik az igaz tudománynyal megegyeznek : hogy az öregek legyenek józanok, tisztesek, okosak, épek a hitben, szeretetben, béketűrésben, hasonlóképen, hogy az öreg asszonyok szent viseletben legyenek, nem szitkozódok, nem sok borral élők, hanem jóra tanítók, hogy okosságra tanítsák a fiatal asszonyokat, hogy férj őket szeressék, fiaikat kedveljék, legyenek okosak, tiszták, józanok, háziasak, kegyesek, férjöknek engedelmesek, hogy ne káromoltassák az Isten igéje. Az ifjakat hasonlóképen intsd, hogy józanok legyenek.» Tit. 2, 1—6. «Ezt irom nektek, fiacskáim, mert megbocsáttatnak bűneitek az ő nevéért, írom nektek, atyák ! mert megismertétek azt, ki kezdettől vagyon. írom nektek, gyermekek ! mert a gonoszt legyőztétek. írom nektek, kisdedek ! mert megismertétek az Atyát. írom nektek, ifjak ! mert erősek vagytok, és az Isten igéje megmarad bennetek, és a gonoszt legyőztétek.» I. Ján. 2, 12—14. 1 Koch, Lehrbuch der Moraltheologie. Freiburg i. Br., 1910. 36. 1. 2 V. ö. Olfers, Pastoralmedizin. Freiburg i. Br. 1911. 43. 1. 3 Scherer, Iuristische Propädeutik. Grundriss als Manuscript. 162. 1. — V. ö. azonkívül: Lehmkuhl, Theologia

Morális. Friburgi Br. 1910. II. 564.1.jegyz. 4 S. Alphonsi de Lig. VII. n. 13. Editio nova cura et studio P. Leonardi Gaudé. Romae, 1912. IV. 277. 1.