Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata
az ilyen dolgokon való elmerengés. A hol pedig a középiskolai tanárok is egyszerűen túlteszik magukat az egyházi törvény tilalmán, ott természetesen a deákok kényszerhelyzetük alapján föl vannak mentve ezen törvény alól; de mivel a természettörvény alól senki sem adhat fölmentést, a szülőknek, hittanároknak és nevelőknek annál jobban kell a bajt ellensúlyozniok. Lásd különben a 25. pont magyarázatát is. Szabad-e az erkölcstelen klasszikusokat fordításokban is használni ? A törvény a nyelv szépsége és tisztasága miatt engedi meg egyeseknek ezen klasszikusok használatát. Ám a fordítás által minden mű veszít szépségéből, erejéből, nyelvbeli sajátságaiból, tebát a fordítások megengedett használata már sokkal korlátoltabb lesz. Mindazonáltal, a mennyiben a fordítás az eredeti műnek kellő használatához és értékeléséhez szükséges, igénybevétele bizonnyal megengedett. Sőt, ha a fordítás igazi műfordítás és nagyjában megközelíti az eredetit, önálló használatát sem lehet kárhoztatni olyanoknál, kik a nyelvismeret hiánya miatt az eredetit nem olvashatják és mégis szükségük van ismeretére. V. fejezet. Egyes különleges tartalmú könyvekről. 11. Tilosak azok a könyvek, a melyekben Isten, vagy szűz Mária T vagy a szentek,vagy a katholikus anyaszentegyház és istentisztelete, vagy a szentségek, az apostoli szentszék gyaláztatnak. Ugyanezen tilalom alá, esnek ama müvek, melyek a Szentírás sugalmazott voltának fogalmát kiforgatják, vagy terjedelmét kelleténél jobban megszorítják. Ugyszitén tilosak ama müvek, melyek azon vannak (data opera), hogy az egyházkormányzatot, vagy a papi és szerzetesrendet gyalázattal illessék. Ez a pont tehát a könyveknek három nemét bélyegzi meg. Az első és harmadik nembelieket a régi index pasquilli-nek, azaz gyalázó iratoknak nevezi. Az új törvény eredeti szövege az első nembeli könyvekre vonatkozólag a detrahere szót használja, a mit magyarul rendesen megszólással fejezünk ki. Ez pedig nem jelent épen gyalázást, csúfolást, becsmérlést, hanem inkább gáncsolást, kicsinyítést, a becsületnek, jó hírnévnek meghurczolását, befeketítését. Tehát nem szükséges, hogy valamely könyv Istennek stb. egyenes meggyalázását, vagy káromlását tartalmazza, hanem elég, ha olyformán beszél róluk, hogy az irántuk való tisztelet csorbát szenved, hogy
