Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata
különben behatóbban foglalkozók, tehát irodalomtörténészek, kritikusok, szerkesztők és maguk a szépirodalmi irók, kik stílusukat akarják művelni, vagy máskülönben hasznot akarnak meríteni a klassszikus művekből. Ide tartoznak továbbá a klasszikus irodalom tanárai, nemcsak a fölsőiskolákban, hanem a középiskolákban is» Hasonlóan a deákok nevelői is ide tartoznak, mert az ok ugyanaz. 1 De már az elemi és polgári iskolai tanítók nem számíthatók ide. A kik tehát hivatásszerűen foglalkoznak a klasszikus irodalommal, külön engedély nélkül olvashatják nemcsak az egészen ártatlan, hanem az erkölcstelen irókat is; de hogy olyan klasszikusokat is olvashassanak, kik más czimen veszedelmesek és a törvény más pontja alapján tilosak, vagy épen az indexre kerültek, nekik is külön engedélyt kell szerezniök, nem tekintve itt a természettörvényt, melynek kötelező erejéről, sajnos, nagyon sokan megfeledkeznek. A fiatalságra nézve a törvény határozott megszorítást tesz : nemcsak magukat a fiatal embereket tiltja el a klasszikusok korlátlan olvasásától, hanem tanáraikat is kötelezi, hogy csak megtisztított kiadásokat használhatnak előadásaikban és csak ilyen kiadásokat adhatnak a fiatalság kezébe. A tanárok tehát saját tanulmányaikban, előadásokra való készülésükben teljes kiadásokat használhatnak, iskolában ellenben a törvény szerint csak gondosan megtisztított kiadások alapján magyarázhatnak. A tanárjelöltek mely kategóriába tartoznak? Egyes szerzők egyszerűen azok közé sorolják őket, kiket hivataluk vagy tanítási kötelezettségük fölment, mások ellenben úgy tekintik őket, mint a kik csak úton vannak a hivatal felé s így csak azon föltétel alatt engedik meg nekik a teljes kiadások használatát, ha kényszerhelyzetben vannak, vagyis ha a tanárok nem törődnek az egyház, törvényével, vagy ha a kormány teljes kiadások használatát rendeli el. Ha a törvény vagy a ministeri rendeletek még a gymnasiumok számára is teljes kiadásokat írnak elő, a tanároknak mégis szent kötelességük, hogy a veszedelmes helyeket kihagyják, hacsak attól nem kell tartaniok, hogy a deákok minden figyelmeztetés daczára is titkon olvassák az ilyen részleteket, mert ily esetben szerintem kisebb baj lesz a nyilvános olvasás, mint a lopva foglalkozás és 1 Epikía alapján azok is olvashatják, kiknek följelentési kötelezettségük van, valamint a nagyobb városok egyes gyóntatói, a kikhez t. i. a müveit közönség jár, hogy tudjanak útbaigazítást adni.
