Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata
likus hitigazságok ellen. Ehhez pedig nem elég, hogy egyes dogmáknak vagy más igazságoknak egyszerű tagadását tartalmazzák, vagy téves állítások forduljanak elő, hanem hogy érvek segélyével való egyenes és szántszándékos támadásokat intézzenek a katholikus dogmák ellen. Ha ilyen támadások nem fordulnak elő, a tudósok és papnövendékek bátran használják a nem katholikusok kiadásait és így hasznukra fordíthatják a zsidók és protestánsok biblikus kutatásainak tudományos eredményeit. Ezzel sokat nyert a katholikus bibliamagyarázat, mert bizony a protestánsok jóval nagyobb tevékenységet fejtettek ki e téren, mint a katholikusok és bár óriási tévedések találhatók náluk, mégis el kell ismerni érdemeiket is. III. fejezet. A Szentírásnak nemzeti nyelvre való fordításairól. 7. Mivel a tapasztalat bizonyítja, hogy ha a Szentírásnak olvasása nemzeti nyelven minden megszorítás nélkül van megengedve, ebből az emberek könnyelműsége miatt több kár, mint haszon származik, azért a nemzeti nyelvre való összes fordítások, a katholikus szerzőkéi is, mindenképen tilosak, ha csak az apostoli szentszéktől nincsenek jóváhagyva, vagy pedig a püspökök őrködése mellett nem jelentek meg jegyzetekkel, melyek a szentatyákból és tudós katholikus írókból vannak véve. Ez a fejezet a Szentírásnak élő nyelvekre való fordításairól szól és különösen az anyanyelven való olvasásáról. A törvény megemlíti az okot is, hogy miért tiltja a hazai nyelven való korlátlan olvasást, mivel t. i. az ilyen olvasásból több kár, mint haszon származik, miként a tapasztalat általában és különösen a protestantismusból felburjánzott szinte megszámlálhatatlan sokaságú felekezet bizonyítja. Ez a 7. pont nem tartalmaz lényeges változtatást a régi gyakorlattal szemben, de mégis világosabb és határozottabb. A régi index 4. szabálya szerint a Szentírásnak nemzeti nyelven való olvasását csak a püspök vagy az inquisitor engedhette meg írásban a plébános vagy gyóntató tanácsa mellett, ha t. i. ők bizonyították, hogy az illető hívő kár nélkül olvashatja. De a püspököknek ezen fölhatalmazását VIII. Kelemen pápa visszavonta. Majd pedig az index-congregatió 1757. jún. 13. kelt rendeletével megengedte a Szentírásnak nemzeti nyelven való olvasását, ha a fordítás vagy az apostoli szentszék jóváhagyása mellett jelent meg,
