Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

sem. Ugyanis a szobrokat akkoriban még csupán a templomok diszítményes ékességeiül szerepeltették, s minthogy maguk a templomok gazdagon ki voltak színezve (élénk színekben tündöklött maga a Parthenon is) főleg kiszökellő részeiken, azért a fehér szobrok, mint kirivó foltok, nagy ellentétben állottak volna a templom részeivel s bizonyára ártottak volna az általános benyomásnak, de főkép az összhangzatnak. A mint tehát kiszínezték a templom oszlopfejeit (1. Luckenbachnál és Lángnál) s az oromzatok alakjait a végből, hogy a magasan levő alakok messziről is kivihetők legyenek, úgy nem hagyták szinek nélkül az ékességül szolgáló szobrokat sem, habár nem is gazdagon, hanem discrét és választékos módon. E végből a szobrászok bizonyos eljárást vagy művészi fogást alkalmaztak — hasonlóan a hölgyeknek mindenha divatos kendőzésmódjához — melylyel lágyságot adtak a márványnak s mely arra szolgált, hogy enyhítse egyrészt magának a szobornak ragyogón színezett részeit, másrészt összhangban legyen egyéb részeivel a templomnak, melynek ékességeül volt szánva. Ennek a módszernek ma patinálás a neve, minthogy a régi művészek ú. n. patinát, mázt adtak véle alkotásaiknak. Már Müller Otfrid is észrevette ezt a műveletet némely régi szobron s eléggé ismeretes az ő idevágó nyilatkozata (Ménard i. m. 99. 1.), mely szerint az arkhaikus művészek Görögország bálványait megmosták, bekenték viaszszal és kifényesítették, felöltöztették és megfésülték, végül fölékesítették koronával és diadémmal, nyaklánczokkal és fülönfüggőkkel (Müller 0.: Handbuch der Arch. 3. kiadás. 310. §. ; Blümner: Techn. und Terminologie der Künste. III., 201.). Mintha csak a mai búcsujáróhelyek naiv fölkesítésű képeiről olvasnánk !... Ámde egész a legújabb korig keveset tudtak a patinálás mibenlétéről. Az egyszerűbb patinálást circumlitio neve alatt ismerték a rómaiak, a körülményesebbet pedig, mely már nagyobb gondot kívánt, ganósis néven (V. ö. Plinius : Nat. Hist. 35.122. ; Plutarkhos : Aitiai Romaikai 98. ; Vitruvius. De architectura. 7, 9.), s azok, a kik ezt a műveletet végezték a szobrokon, enkautai néven fordulnak elő az Erekhtheion-templomhoz tartozó egyik feliraton. (Corpus Inscr. Graec. 160. sz.; v. ö. Collignon-Friesenhahn : Handbuch der gr. Archäologie. 66. 1.) Hogy pedig miben állt pontosan és részletesen az egész művelet, azt a franczia Homollenak, a delphoibeli ásatások vezetőjének, köszönhetjük, a ki egy érdekes feliratra buk-