Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

kant Délosban, a mely pontos receptjét tartalmazza a régiek patináié módszerének. E szerint a márványt először vízben és salétromban megáztatták, azután olaj és viasz keverékével dörzsölték be, végül rózsakenőcscsel tették illatossá. Ez az eljárás aztán tompította, gyöngítette a márványnak csillogó fehérségét, szelid fényt adott neki, másrészt a szobrot az emberi testhez hasonlóvá, vagyis hús szerkezetének hű másává tette. (V. ö. Ho molle : Bull. de corr. hell. XIV., 1890. 467.; Holleaux ugyanott 483.; Lechat ugyanott 565.) — íme már a görögök is ismerték a morbidezzát,

1 vagyis hús lágyságának ábrázolását, sőt a későbbi időkben még jobban kifejtették s még bonyolultabbá tették ehbeli eljárásukat. Szóval a csinosítgatásnak, a kendőzésnek, görögül: kosmésisnek, akkor is megvoltak a titkos módjai. *** Eddigi leírásunkból s a hozzáfűzött fejtegetésből immár önként folyik az a tanulság, hogy az akropolis kisded múzeumának hatodik termében levő kincsek — e piperés női szobrok —- a görög szobrászat korai szakának legbeszédesebb emlékeit alkotják, a mennyiben világot derítenek arra a fejlődésre, a melyen a természet rendje szerint át kellett mennie a görög képfaragásnak is az előkornak durva faragványaitól föl a Pheidias iskolájából kikerült fenséges alkotásokig. Másrészt ezek a szobrok hiteles tanúi a görög nők ruházatának s egyéb viseletének abban a korban, a melyből ránk maradtak, t. i. a Peisistratosok korában élt athéni hölgyek viseletének, a mikor Athén városa úgyszólván még alighogy kibontakozott Solónnak kicsi és némileg piszkos községéből s a «Part», «Siksàg» és «Felföld»

2 néven ismeretes helyi pártok viszályaiból eredt rázkódást és bajokat kiheverte. 1 Olasz szó, Irancziául morbidesse, összefügg a német mürbe = porhanyó szóval ; első sorban a festőművészetnek hasonló hatást előidéző eljárására alkalmazzák. 3 Paralioi = tengermellékiek, ezek voltak a kereskedők, kézművesek s egyúttal haladópártiak ; pediaioi — síkföldiek, ezek voltak a nagybirtokosok s egyúttal conservativok ; diakrioi v. hyperakrioi = hegyiek : pórok, pásztorok, kisiparosok, ezek voltak a démokraták, az akkori socialisták, s ezekre támaszkodott a tyrannis. Valóságos politikai leczke kínálkozik az itteni viszonyokból korunkra. V. ö. Knögel : Alte Geschichte und Gegenwart. Neue Jahrb., 1909. II. r. 125. 1. Alkalmas olvasmány erre vonatkozólag Wilamowitz görög olvasójából I. köt. 43. 1. Aristotelesből. Ide vonhatók még Solónnak politikai elegiái,