Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában
bizonyos durvaságot a körvonalak kiemelésében, nagyon közel jár a tökéletességhez. Látni, hogy a művész elméjét mindenelőtt a jellemző sajátságok foglalkoztatták. Tehát már kezdettől észrevehetni, mily roppant különbség van az ókori meg a modern művészet fokozatos fejlődése közt. Az ókori művészet a positiv, anyagi, geometriai formával kezdi s csak később jut el a szépség és kifejezés fokáig. A keresztény művészet ellenben mindjárt eleinte kifejezésre törekszik s physikai rútat producál, míg csak a formát becsülni meg nem tanulja s míg a forma titkaiba hosszas tapogatódzás után be nem a vattatik.» VI. Végezetül a fönnebbi szobrok kézzelfogható igazsággá emelték azt a véleményt, a melyet különben már a münkheni glyptothékában látható «Aiginéták» 1 is bizonyítottak, hogy t. i. a görög művészetnek arkhaikus korában a templomok és szobrok festve voltak. És ezt természetesnek is tartották az arkhaeologusok a régibb korszakra nézve, mivelhogy az alak és szín egyesülése hizeleg a nép naiv ösztöneinek (Ménard 90. 1.) ; azért, mondák ők, egyszerre nem is lehetett egészen szakítaniok a későbbi görög művészeknek sem azzal a hagyománynyal, mely a kezdetleges fabálványokat (xoana) rendszeresen festette; azonban később már, főkép a khryselephantín (aranynyal és elefántcsonttal dolgozó) tekhnika korában, midőn Pheidias az olympiai Zeus és Athéna Parthenos szobrát alkotta, már nem volt rá szükség, hogy a nép szemét festéssel gyönyörködtessék. Csakhogy azóta került napvilágra Praxitelés Hermése Olympiában, az ú. n. Nagy Sándor-sarkophagos 2 Sídonból (most Konstantinápolyban) s Augustus császár szobra a római Prima porta mellől (jelenleg a Vatikánban) stb., a melyek mind azt hirdetik, hogy hiú volt a renaissance csodálata a ragyogó fehér1 L. Luckenbach : Kunst u. Gesch. 8. kiad. 24. lapjához a szines táblát ; a csoportozat az aigína Aphaia-templom oromzatán = Patroklos v. Akhilleus tetemének birtokáért küzdő harczosok, középen Athéna védőleg tartja pajzsát és lándzsáját. 3 Órákon át élveztem e hatalmas alkotást (1. Luckenbachban az első táblát) Zsámboki Gy. útitársammal az ottomán múzeumban, a ki nem győzött betelni szépségeivel, s közösen megállapítottuk, hogy ennél mesteribb művet egész utunkban nem láttunk. Hasonló megigéző hatással volt reánk az Aia Sophia temploma is.
