Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

ségű márványok iránt, mert eredetiben a régi szobrok rendesen festettek voltak. Megdőlt tehát az arkhaeologusok régi nézete, mely a befestést csupán a régi kor divatának akarta elismerni. E szerint a mi szobrainknak, melyeknek mindegyike megőrizte még a fölfedezés idejekor hajdani ragyogó színezetét, a melyből persze azóta sokat vesztettek, az a különös becsök is van a műértők előtt, hogy kézzelfoghatólag, szemmelláthatóan mutatják a görög szobrászat polykhromiájának, sokszinűre-festettségének megvoltát, többé le nem tagadható tényét a márványszobrokon is.

1 De nemcsak a szóban levő szobrokon, hanem az akropolison talált s még az előbbieknél is régibb töredékeken: templomok alapjain s bizonyára az ősrégi vártemplom oromzatának szoborcsoportozatain vagy diszítményein stb. is befestéssel találkozunk, sőt, mi több, az egész fölületet bemázolva találjuk. A legszokottabb színek a következők: vörös, kék, fekete, barna, sárga és fehér, de leginkább a két első szín. A Typhón néven ismeretes csoportozatban például (Collignon-Thraemernél a 218. 1. ábrája) az arczok és törzsek vörösre vannak festve, a haj és szakáll pedig kékre, míg a kígyók

2 kék vonalakkal és feketén pontozott vörös vonalakkal diszítvék. Azon a csoportozaton (Collignonnál 222. 1. mellékletén) pedig, mely a földön oroszlánoktól vonszolt bikát ábrázol, az oroszlánok vörösre vannak festve s csak a sörényök sötétebb árnyalatú valamivel, míg maga a bika kékre van festve, vörös fülekkel és farkkal. 1 Azóta már a nyugat múzeumaiban (pl. Kölnben) próbát is tettek vele, hogy a befestés mennyit változtat a szobrokon. A polykhromiáról v. Ö. Lángnak alapos ezikkelyét Peez ókori lexikonában s a megfelelő részt a Beöthyféle művészettörténelemben ugyancsak tőle. Nálunk Zsámboki irányította a tanárok figyelmét a polykhromiára s maga-festette alkotásaival érzékeltette a Philol. Társalatban a régi művek hatását. V. ö. még Mitrovics czikkét az Athenaeum 1898. 370—1. 11. 3 Az istenektől legyőzött kígyó-daimonok, hydra és Tritonok az oromzat ijesztő alakjai = apotropaionjai voltak, eredetileg pedig a föld szellemei, a házőrző kígyók (oikouros ophis-ok), a minők Erikhthonios (=igen föld-belsejebeli) és Kekrops, szintén kígyó-daimonok. — A régi templomról való eme szörnytöredékeket (Hérakles-Tritón, a 3 testű Typhón, kígyók, Athéna és a Gigások, a térdelő Gigasok) vagy egy csoporttá egyesítik a tudósok, vagy két csoporttá választják, mint Furtwängler ; de az elrendezés mindkét esetben bonyolult és önkényszerű. — A régi templom póroskőből való részleteiről Wiegand írt emlegetett munkát. V. ö. Furtwängler : Zu den Skulpturen der arch. Bauten der Akr. 1906. 143. s köv. 11. s Petersentől : Neue Jahrb. 1904. 5. fűzet (Wiegand művéről).