Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

méltóságosak, hasonlóan a héra-júnói typusokhoz, a melyekkel az anyai szépséget örökítette meg a régi művészet. Leginkább a száj mutatja az ódonságot, mert szertartásosan komoly; kissé felvont (talán csak egyetlen szobrot kivéve, mely levont szájú s pittyedt ajkú) körvonalaival némileg emlékeztet az ájtatosságot vagy meghatottságot ilyen kötött formával kifejező egyházi férfiak és nők szájtartására például a szent áldozás ihletett pillanatában. A befestés nyomai itt is mutatkoznak, s úgy látszik, a festés (itt vörösre, valósággal a természet utánzásakép, v. ö. eperajk) enyhítette az alsóajak körvonalainak esetlenségét. Semmi esetre sem szép vagy gyönyörködtető ez a szertartásos merevség a szájtartásban, még kevésbbé azon, szinte ijesztő mosolygás, mely szeszélyesen játszadozik az ajkak körül s reánk bizonyos ironikus hatással van, úgyhogy első pillanatra majdnem összerezzenti az embert erős valószerűségével; de ez a mosolygás az arkhaismus conventióján túl, mely az életet akarta jelezni a szoborműben, nyilván bizonyos realismussal ily naiv alakban örökítette meg az ábrázolt hölgyek alázatos hódolatát s behízelgő nyájaskodását a város pátronája előtt.

1 Mily mások, mennyivel természetesebbek s erőltetés nélküliek már a Pheidias iskolájából kikerült női szobrok, teszem az Athén Nagyasszonyának panathénaei körmenete alkalmával szereplő szüzek a Parthenon belső falazatának képsorozatán (jelenleg a britt múzeumban), vagy az ú. n. Karyatisok (karyae-községi lányok, hiresek voltak finom tánczukról) csarnokának oszloptartó hölgyei az Erekhtheion déli bejáratánál. Hosszú, kecses nyak hordozza ezen mosolygós ajkú arczokat egyenes tartásban, talán a vagyoni függetlenség vagy a büszke kékvérnek jelzésére, mely az ábrázolt nők ereiben csörgedezett. Mindegyik hölgy ballábával előrelépő helyzetben van ábrázolva, a mint a Nagyasszony tiszteletére való felvonulás alkalmával lépdeltek. A szobrok legnagyobb magassága 1'805 méter, de vannak egy méternél alacsonyabbak is. 1 V. ö. Poulsen : Zur Typenbildung in der archaischen Kunst (Archäol. Jahrb., 1906. 177. 1.) : «Nicht die Schamhaftigkeit, nicht als Reaktion dagegen die ausgelassene Roheit, sondern in beiden Fällen der Realismus und die Freude an deutlicher Charakterisierung sind für die Formen und Typenbildung entscheidend». Persze sokat pótolt a ráfestés is. — Érdekes különben, hogy a kezdetleges művészetben az északi népeknél is előfordul a szobrokon és festményeken a vigyorgásszerű mosoly.' L. Semper : Das Fortleben der Antike in der Kunst des Abendlandes. 100. 1. Esslingen. Nefif, 1906.