Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

Ha már most a régibb művészet termékeivel összehasonlítjuk a föntebbi női szobrokat, nagy haladást tapasztalunk. A régibb szobrokon a nő jóformán csak a mellek ki duzzasztása által különbözik a férfi-alaktól. Egyidejűleg az ú. n. Euphorbos-tálon ruhátlan s a mélosi (új görögösen : mílói) vázákon ruhás alakokat látunk, de mind esetlenek. Az akropolisi legrosszabb szobron is már a mell domborulata természetes és szelid, a nyakat hajfonat nem födi be, hanem fürtönként félrehull; a nyak finomhajlású, a karok nyiltak finoman képzett hajzattal, sőt a bokák is kellő kidolgozásban részesültek. Szóval itt már a nöi test szépségének is hódoltak a képfaragók s a művészet akkori fejlettségéhez képest a rendelkezésökre álló eszközökkel a női kellemet és vonzóságot is iparkodtak megközelíteni, kifejezésre juttatni. Előttük állott a kis-ázsiai ión városok és virágzó szigetek fényűzése (tryphé) és divatja az ékszerekben, a művészi hajelrendezésben, a ruha finom redőzésében stb. : mindezt felhasználták tehát a valóság megjelenítésére. Érdekes különben, hogy a közvetetlen megelőző s az egyidejű irodalom is szolgáltat adatokat az itt látható divat szemléltetésére.

1 Természetes is, hogy mivel az ekkor virágzó lyra már az emberre vetette szemét a maga külön egyediségében, hasonlókép a művészet is az egyént, az egyes ember szépségét iparkodott megjeleníteni. Ide tartoznak a következő helyek: Arkhilokhos 29. töredéke, melyben egy kedves lány képét rajzolja, mely összevethető a naxosi Nikandré szobrával; a 46., 85., 93. stb. töredék Sapphónál, Hippónaxtól pedig a 90. töredék, a melyekben a női szépség eszközei s részletei vannak érintve. Hasonlókép találunk adatokat Anakreónnál

2 is, a ki nyolcz évet töltött a Peisistratidák udvarában egészen Hipparkhos elvérzéseig (514-ig). Sapphónak 70. töredékében pedig még a khitón fölemelése is érintve van. íme a keleti divatnak képe, a gazdag ión városok fényűzésének terjedése a szigeteken át az anyaországba. 1 V. ö. Winter czikkelyét a Neue Jahrb. 1909., I. r. 690. s köv. 11.. Parallel-Darstellungen in der griech. Dichtung u. bildenden Kunst. Ugyancsak Wintertől külön fejezet van az ily párvonalas adatokról a Gercke-Norden-féle philol. bevezetés II. kötetében 161. s köv. 11. 2 Anakreónt és korát egy fényes monographia kebelezte be irodalmunkba modern philologiánk atyamesterétől, P. Thewrewk Emiltől, a ki minden időkre mintát nyújtott benne a philologiai akríbeián kívül arra, miként kell és lehet idegen irót meghódítani, magunkévá tenni. Az ő nyomdokába lépett s halad dicsőségesen Csengeri János igazán classikus fordításaival.