Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin: Az ión-attikai művészet a női erény és méltóság szolgálatában

szorítja könnyedén a testhez vagy tartja őket össze, ámbár néhány szobron az öv hiányzik.

1 Végül ezek fölött van a leggazdagabban hímzett ruhadarab, a díszruha, melyet csak házon kívül viseltek : a peplos vagy himation (olykor khlaina), magyarul: köpeny vagy palást (v. ö. a római férfiak tógáját s a római úrnők palláját), melyet vagy a magyar mentéhez hasonlóan panyókára vetve hordoztak (v. ö. a régi magyar hősnők képét), még pedig rendesen a bal vállat hagyva szabadon, vagy a mai női gallérok módjára elül a nyakon kapcsolva, vagy pedig alább a mellcsont fölött tűzve össze, miként a Mária-képeken láthatni; majd a mi nagykeszkenőink divatja szerint, a fejet is betakarva véle, néha meg az úri nők sáljának mintájára hordva; sőt olyan alakban és szabással is látható, a minő az öregmisében szolgálatot tevő diákonusok dalmatika-nevü köntöse. Tudjuk, hogy Pallas-Athéna peplosa, melyet az összathénaei körmenetben vittek föl az akropolisra, egy darab hófehér kelme volt, Athén előkelő hölgyeinek kézi munkája, aranynyal gazdagon kihimezve s rajta az istennőnek viselt dolgai (a titánok és gigások elleni küzdelmei) voltak ábrázolva. Hasonlókép a szóban levő női szobrok egyikének peplosán is finom rajzolat van, mely lovakat és kocsit ábrázol, de most már nagyon elmosódott. Minthogy tehát inkább fényűzést jelentő ruhadarab volt a peplos, tág teret nyitott az athéni elegantia kívánalmainak megvalósítására s a női találékonyságnak kifejtésére. Fölfelé ránczokra volt szedve s egész felülete szépen ki volt varrva csillogó legyecskékkel, szines kereszt-, csillag- és virágformákkal. A későbbi idők peplosa már két ruhadarabból állott s a vállakon volt megerősítve egy vagy több gombbal vagy kapocscsal, az egészet aztán a fejen át öltötték föl (1. Ménard i. m. 155. 1.). A hölgyek öltözékét kiegészíté a gyűrű (sphragis, daktylion), nyakék, (perideirion, hormos, Homérosnál még : isthmion), karperecz (pselion, ophis) és fülbevaló

2 (enótion, ellobion, heliktér) — rendesen kékre festett márványból kimetszve, végül a görög divatú szan1 V. ö. Pauly-Wissowa : Real-encykl. III., 2. 2359. hasáb. 2 Hadaczek szakműve a fülönfüggőkről (1. Berliner Phil. Wochenschrift, 1904. 1. sz.) az arkhaikus korban két typusukat különbözteti meg : az egyik egyiptomi eredetű kis korong, mely befödi a czimpákat, másik assyr eredetű sima gyűrű-alak, hátul pyradimalis, aranyszemcsékkel kirakva. (V. ö. Homérosnál : hermata trigléna moroenta.) Az itteni formák : a spirális, a félhold és korong lógókkal vagy a nélkül. A pannonhalmi föapáts. főisk. évkönyve. 23