Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban

Fentebb már említettük, hogy a homerosi ember nagy súlyt helyez arra, hogy az utónemzedék előtt jó híre-neve legyen s az erre való törekvés oly nagy mértékben nyilvánul meg, hogy nem egy esetben zsinórmértékül szolgál az egyes cselekedetek elkövetésében. Kétségtelenül szerepet játszott e felfogás meggyökerezésében az is, hogy ő maga is hallhatta lépten-nyomon a kimúlt nagyok dicséretét az énekesek ajkán. A görög ember gondolatvilágának érdekes, de egyúttal jellemző megvilágítója az a parancs, a melyet Hippolochos köt fiának, Glaukosnak szivére, a midőn a trójai háborúba készült : aüsv aptaxeóetv xat órcetpo^ov ep.jj.evat ctAXwv.

1 S hogy valóban megemlékeztek a hősök vitézi tetteiről, mutatja az Ilias 9. énekének 139. és köv. sora, a mikor Achilles a tétlenség és makacs visszavonálás perczeit zenével és énekkel űzi el. Szép lantján muzsikálva aetSe apa x/ia ávSpwv Patroklos társaságában. Demodokos

2 szintén *Aéa ávopöv-ról énekel; itt meg is mondja a költő, hogy mit énekelt: Achilles és Odysseus czivakodását. A mikor pedig Phemios dalol a kérőknek, Penelope arra kéri, hogy hagyjon fel a neki sok fájdalmat okozó énekkel, énekeljen az istenek és emberek más tetteiről, mert tud ilyeneket és a melyeket xXetouatv aotSoí. E szerint tehát más énekesek is mondanak ilyen dalokat és az istenek viselt dolgait sem hagyják érintetlenül. Kapaneus fia azzal kérkedik: y^eïç xot ^axépwv |xéy' àjxetvoveç eu/o^eft' elvat.

3 Agamemnon azzal gúnyolja Diomedes szepegését: où fièv Tuoét y' woe yÍAov TîxwaxaÇejjiev v^ev, aXXà uoÀ5 TCpö cptXwv éxápwv Sigtotat [iá/^ea^at, wç cpáaav o'í [xcv tŐovxo uoveójaevov • où yàp ëywye yjvxrjo oùSè TSov ' Tiep: S'aÀXwv cpaat yevécfrai.

4 Mind megannyi bizonyság, hogy emlékezetben tartották az ősök viselt dolgait, nagy tetteit. Homeros költeményei megalkotásában nem tért ki a már meglevő, kötött formákba öntött mondák elől, sőt egyet-mást fel is kellett használnia hallgatóságára való tekintettel. Lássuk most már, hogy micsoda, Homerosnál fennmaradt mondákról lehet többkevesebb valószínűséggel megállapítani régebbi keletkezésüket. Azokról a mondákról, a melyeknek egyes vonatkozásai Göröghonba utalnak vissza vagy épen ott van az események színhelye, még a legtöbb valószínűséggel állapítható meg régebbi létezésük. 1 II. 6, 208. 2 Od. 8, 73. 3 n. 4

( 405—10. * U. o. 375. és köv.