Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban
zésekből nyilvánvalóvá lesz. A halott eltakarítása Achilles szavai szerint yépaç sax: •fravóvxwv. 1 Az Ili as két nagy hősnek halálát beszéli el, a kiknek elhunyta, mivel nagyobb köröket érdekel, nagyobb veszteségszámba megy. Az egész nép gyásza veszi őket körül. Patroklos eleste egyrészt barátját, Achillest érinti nagyon fájdalmasan, a kinek makacs távolléte miatt szenved a görögök tábora, másrészt pedig a költő az ő halálában adja meg az Iliasban rajzolt események fordulópontját. Elég neves személy tehát arra, hogy megsirassák elestét. Hektor, a másik hős, a trójaiak oltalma, a kit szülein, hitvesén és testvérein kívül az egész trójai nép sirat, mert elhullott benne városuk védőbástyája. Briseis elsiratja Patroklost, 2 mert valamikor nagy jótevője volt és azonkívül urának jóbarátja. Megsiratásában, a gyászdalában három részt lehet megkülönböztetni a tartalom tagozódása alapján. Az elsőben nagy fájdalmának ad kifejezést Patroklos halála miatt és keserűen sóhajt fel, hogy csapás csapásra zúdu reá, mert — ez a második rész — látta már hitvesét és három testvérét meghalni s ebben a nagy fájdalmában Patroklos volt a megvigasztalója, hogy majd Achilles törvényes feleségévé teszi. Ez a harmadik rész. Briseis befejezvén panaszdalát, a melynek elzokogása közben fejét, gyengéd nyakát és szép arczát marczangolta, a vele levő asszonyok sóhajtanak fel: ára os axsváy vovxo Yuvatxsç. 3 Briseis panaszdala után Achilles is megsiratja 4 bizalmasai jelenlétében hű fegyvertársát s az ő gyászdala után is megjegyzi a költő : éra Se axevofyovxo yépovxeç. De Achilles még egyszer is megsiratja barátját. Hektor megölése után Achilles nem engedi mirmidonjait elszéledni, hanem felszólítja őket, hogy együttesen sirassák meg Patroklost s csak ha majd kigyönyörködték magukat a sírásban, lássanak a vacsorához. E felszólításra ol 5' wjioçev âoXléeç. Achilles megkezdte a siratást és vele sírtak harczosai is. Thetis pedig akkora sirási vágyat öntött beléjük, hogy könnyeiktől nedves lett a föld és a vitézek fegyverei. Achilles emberölő kezeit barátja keblére téve megnyugtatja szellemét, hogy már megboszúlta elestét ; gyilkosa a legrettenetesebb büntetésben fog részesülni : a kutyák marczangolják széjjel holt tetemét. Az eddig említett két elsirató énekhez viszonyítva ez utóbbi igen rövid, de megvan itt is, hogy kísérői résztvesznek a fájdalomban, mert wjjiw^sv àoAÀéeç. 5 1 II. 23., 9. 2 II. 19., 287—300. 3 U. o. 301. 4 u. o. 315—37. s n. g, 5—23.
