Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban

Hektort két alkalommal is elsiratják hozzátartozói. Első izben akkor, a mikor látják, hogy Achilles megölte és kocsijára kötve hurczolja Trója falai körül.

1 Ennek láttára édesanyja haját tépte, fátyolát elhajította és siránkozott, szánalomraméltóan jajgatott öreg édesatyja, a nép siránkozása pedig megtölté a várost. A nép alig tudja az élemedett Priamost visszatartani, hogy ki ne rohanjon a városból fia gyilkosához. Rimánkodása közben csak a végén tér Hektorra, a polgárok pedig era Se axsváxovxo.

2 Utána hitvese ad kifejezést nagy fájdalmának siránkozó szavaiban.

3 Andromache a nagy jajgatásra lesz figyelmessé, őrülthöz hasonlóan kirohan házából megtudandó a szörnyű valót, a mely egészen lesújtja. S csak mikor már magához tér, sirja el énekét.

4 Andromache sirató énekében is három főrészt vehetünk észre. Az elsőben összehasonlítja ura sorsát a magáéval: egy a sorsuk mindkettőjüknek. A második részben egyetlen gyermekére térve, annak szomorú sorsát siratja a szerető édesanya aggódó gyengédségével s csak itt-ott czéloz a maga szomorú özvegységére, jövendő sorsára. A harmadikban ismét meghalt urához fordul, a kit otthon minden kényelem várt, Achilles kezében pedig a férgek martaléka lesz. Erre a megható panaszdalra ára Se axevá/ovxo yuvawteç.

5 A halott elsiratásának eddig említett eseteiben közös vonás az, hogy hirtelen, minden előkészület nélkül tör elő a gyász okoztá fájdalom. Temetésről, reá való előkészülésről eddig még nem volt szó. Ellenben az Ili as 24. énekében a trójaiak Hektor ünnepélyes eltemetésére készülnek, a mit a görögökkel kötött fegyverszünet is lehetségessé tesz. Hektort ősz atyja beviszi a városba. Hordják napokon át a fát nagy máglya számára. Hektort felravatalozzák. A ravatal mellé állítják az énekeseket, a kik a gyászdalt megkezdik : àotSoùç, ftprjviov è^àp^ouç, oïxe axovóeaaav aoiSíjv oï piv àp' s&priveov, era dé axsvá/ovxo yuvatxeç,

6 Az énekesek kara vette körül a ravatalt, a mely karban a hivatásos énekesek voltak a vezetők, míg a többi nők a refraint énekelték s zokogtak az előénekesek gyászdalához. Andromache pedig kezébe fogva elesett ura megroncsolt fejét — mint Achilles Patroklosét

7 — elsírja gyászdalát. Andromache most is, mint mikor meghallotta férje halálát, elsősorban gyermekéért aggódik, a kinek szomorú és bizonytalan jövöje nagy aggodalommal tölti el kebelét, mert édes1 II. 22, 405. és köv. s p. o. 429. 3 U. o. 431-36. 4 U. 0.477-516. s U. o. 515. 6 24, 7^0—22. 7 II. 23, 153—4.