Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban

mondja énekének tárgyát: o Sè 'Ayaitöv vóaxov aeiSev Xuypóv, a mely Penelope szivében is fájdalmas érzéseket ébreszt. Homeros értesítése szerint elbeszélő költeménynek kellett lennie, nem pedig valami érzelmes lyrai dalnak. De hogy Penelopet mégis megindította, annak oka egyszerűen az, hogy a többi görögöknek Trója falai alól való szerencsés megtérése felébreszti benne saját szomorú helyzetének gondolatát, hogy már annyi hosszú éven át kénytelen nélkülözni szeretett hitvestársát. Fáj ez szivének és természetes dolognak mondhatjuk, hogy más tárgyú énekre szólítá fel a dalmondót. Telemachos szavaiból még az is kitűnik, hogy a dalnok igen jól értette dolgát,

1 minél fogva a megénekelt eseményen kívül talán a dal finom művészete is megindította az egyébként is fogékony női szivet. Talán a dal újszerűsége indította meg, mert ugyancsak Telemachos szavai szerint

2 az újabb keletű dolgokat az emberek szivesebben hallgatják és magasztalják: a kérők is csendben hallgatják az éneket, csak Penelope távoztával kezdenek ismét zajongani. Nem szabad tehát, ezen énekben lyrai dalt keresni, de lyrai elemek mindamellett lehettek benne.

3 Nagy gyönyörűséggel hallgatták a kérők a dalt és lejtették a tánczot, amíg csak reájuk nem szakadt az éj.

4 Alkinoos palotájában is a lakomát ének és táncz követi Odysseus megvendégelése alkalmával.

5 Az Odysseia további folyamán a kérők e nemű mulatozásáról említés van téve még a 18. énekben 358—9. és 605. és köv. Az említettekkel szemben feltűnő, de nem magyarázhatatlan jelenség az, hogy az Iliasban is van ugyan ismételten szó lakomáról, de onnan hiányzik a dal és zene, hogy fűszerezze a lakomát. A mikor p. o. Agamemnon sátorában gyűlik össze lakomára a görög vezérkar,

6 a lakoma befejezése után az öreg, tapasztalt Nestor kezd beszélni a háború folyásáról s megrögzött szokásához hűen osztogatja a jó tanácsokat. Megismétlődik e jelenet a 9. ének 89. és következő soraiban, a hol ugyancsak Nestor kezdi a szót (ó^aíveiv f\pyßxo (XTjTtv mint fönt is), továbbá all. ének 781. és következőkben, ahol Nestor elbeszélésébe van beleszőve a lakoma elmondása, a melyen ugyancsak ő volt a szóvivő. Nem akarunk e szerény tényből, hogy t. i. az Iliasban lakoma alkalmával dalról és zenéről 1 U. o. 346—8. 2 U. o. 351—2. 3 Cserei, A homerosi költeményekben előforduló melikus fajokról. Nagykanizsai ért. 1886—7. 37—8 11. v. ö. Weiss R. E. Ph. K. XII. 746. 1. 4 Od. 1. 365. & Od. 8, 429. o II. 7, 312—26.