Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban

nincsen szó, messze menő következtetéseket kovácsolva, süppedékes talajra jutni ; e tény magyarázatát egyszerűen abban kell keresnünk, hogy egészen más az Odvsseiaban rajzolt események természete és más az Iliasé. A kérők egész nap tétlenkednek, egyedüli gondjuk az étel és ital: könnyebben kerekedhetik kedvük a dalra és tánczra. Agamemnont ellenben nagyon gyötri a háború gondja, a mely egész súlyával reá nehezedik, mert az ő hibája miatt van távol a legjobb harczos. A háború köti le egész figyelmét. A beszéd is első sorban arra szokott fordulni ilyen esetekben, a mi mindnyájuk közös ügye, különösen, ha huzamosabb ideig tartó és épenséggel nem örvendetes eseménynyel akad dolgunk. Nincsen okuk vigadni a nagy vereségek miatt, hiányzik tehát a zene és táncz. De nagyon merész és szerfölött ingatag alapra helyezett következtetés volna azt állítani, hogy az Ilias szerzése idején nem járta volna még a lakomának ilyetén vidámmá tétele, mert nem történik erről említés. Az Odysseiaban ez már annyira közönséges vigadozási mód, hogy a két költemény keletkezése közti idő nem volna elégséges arra, hogy valamely szokás annyira meggyökeresedjék, mint azt az Odysseiaban láttuk. De egyébként is a táncz már nem ismeretlen az Iliasban sem. Vegyük most már az elmondottak alapján részletesebben is vizsgálat alá, hogy minő alkalmakkor énekelt vagy regélt a görög nép, hogy erre építve legalább nagy vonásokban meg tudjuk állapítani azokat az osztályokat, a melyekbe a Homeros előtti költészetet sorolnunk lehet. Keresnünk kell azokat a görög nép életébe mélyebben belevágó, élete folyamán kiemelkedő eseményeket, a melyek arra késztetik, hogy belső világát művészi formákban tárja föl. Felmerülhet az a kérdés, vájjon a költészet történetében melyik műfajnak kell juttatni az elsőség pálmáját: a lyrikusnak-e avagy az epikusnak. Erre a kérdésre nagyon eltérő véleményeket hallhatunk. «Mint minden népnél — mondja Bonitz

1 — a melynél a költészet kifejlődését a kezdet kiinduló pontjáig tudják visszavinni, a görög törzseknél is a költészet legrégibb faja az epikus. Tárgya a nép és törzs mondája». Bernhardy

2 szintén azon vélemény szószólója, hogy az epikus faj a megindító. Ezen felfogással szemben mások a lyrának juttatják az elsőbbséget «Wie überall die Phantasie der Menschen im Augenblick zu den göttlichen Mächten, die 1 Über den Ursprung der homerischen Gedichte Wien 1872

3 40. 1. 2 Grundriss der Griechischen Litteratur, Halle 1876

4 288. 1.