Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban

Már közelebb áll a mai ember felfogásához a táncznak azon neme, a melyet lakomák, ünnepélyes összejövetelek, lakodalmak alkalmával járnak, mert az ilyen alkalmakkor a megszokott jókedv természetes következményét láthatjuk benne s ha már a táncz a mindennapi életet is annyira átszövi, mint eddig is láttuk, fokozottabb mértékben fogjuk az említett esetekben megtalálni. De miért érdemes ennyi részletességgel a tánczról szólni ? Két okból. A tánczczal ugyanis majdnem kivétel nélkül egybe volt kötve az ének, a miért is ha pusztán csak a tánczról nyerünk értesítést, arra gondolhatunk már, hogy egyúttal valami éneknek is kellett lennie, a mely a tánczot kisérte. S ha Homeros világa olyannak mutatja a tánczot, hogy a nép életének velejárója és nem mint valami újságról szól róla, hanem akár a házról, étkezésről, harczról, szinte önkénytelenül is felötlik gondolatunkban, hogy mennyi éneknek, dalnak kellett lennie, a melyeket a mostoha sors megtagadott tőlünk. Tehát a táncz ismertetése kitűzött czélunkat szolgálja. De nemcsak a dalok létezésére szolgál adatokkal a táncz, hanem legalább főbb vonásokban megállapítható azon alkalmak figyelembe vételével, a mikor tánczolni szoktak, az is, hogy minő fajtájú énekek lehettek a táncz kisérői, ha mindjárt nem is vagyunk abban a szerencsés helyzetben emlékek hiján, hogy a ma ismert osztályok valamelyikébe belesorozhassuk. Természetesnek fogjuk ugyanis azt találni, hogy a táncz, de különösen az ének mindig azon alkalmakhoz simul, a mikor járják vagy éneklik. Bevezető sorainkban a görög, nép természetét dalos természetnek mondtuk, a mit megerősít a jókedv megnyilatkozásának eszközeiről való felfogása. A dalnak és zenének jelentőségét nagyon találóan fejezi ki Odysseus e szavaival: cpóp[uy£ freust., T}V apa Sa:xc •8-eoï rasfyaav éxacpyjv,

1 e nélkül tehát szinte el sem képzelhető a görög ember vigassága, mert ugyancsak Odysseus szerint a bor tánezra és énekre készteti az embert.

3 Legjobban látjuk Odysseus szavait megvalósítva, a lakomát, éneket és tánczot egybekapcsolva magának Odysseusnak házában.

3 A kérők már lecsillapították éhségüket és szomjúságukat, másban keresnek szórakozást; dalon és tánezon jár már az eszük: xà yàp x' avatWjjjiaxa oacxôç és Phemiost kezébe nyomva a lantot, dalmondásra kényszerítik. Közben Athena elbeszélget Telemachosszal, a derék dalos pedig kitartással folytatja énekét, a melyet a kérők csendes áhítattal hallgatnak. A költő meg is i Od. 17, 270—1. 2 od. 14, 460—5. 3 Od. 1, 152 és köv. A pannonhalmi főapáts. főisk. évkönyve. 15