Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Kemenes Illés: A Homeros előtti költészet nyomai az Iliásban és Odysseiaban

a tartalmukkal ható elbeszélő költeményekre kell érteni, a mi a vers készítésében való járatosságot nem érinti; de ez nem zárja ki, hogy voltak olyan elbeszélő költeményeik is, a melyeknek szépsége nem vesztette el varázsát, a miért is gyakrabban is meghallgatták. De nem áll ez a kijelentés a lyrai természetű dalokra, mert ezek vagy bizonyos alkalmakra (p. o. szüret, lakodalom) szóltak, vagy pedig egy érzelemről énekeltek. Végül 3. azért is kell bizonyos fokú művészetet elismernünk, mert a dalnokok rendesen a nagy nyilvánosság előtt szerepelnek. A görög népnek a szép iránt való meleg lelkesedése nyer kifejezést Homerosban, a ki sokszor szinte nem talál elég magasztaló kifejezést szép fegyver, kocsi, szőnyeg, ruha leírására. Eltűrte volna-e e népnek már korán kifejlett szépérzéke, hogy fel merészeljen lépni valaki is az ő mulattatására a nélkül, hogy jól értené és szépen tudná mesterségét ? De Homerosnál meg épen azt olvassuk, hogy a nép előtt nagy nagy tiszteletben vannak az énekesek. A művészi tökéletesedés hatalmas eszközei voltak a versenyek, a melyeket — mint láttuk — Homeros korában is feltételezhetünk. A hivatásos énekesek éneküket hangszerrel is kisérik; a görög lyrának elengedhetetlen kelléke a zene. A mikor tehát azt olvassuk, hogy elbeszélő költeményeket kisértek hangszerekkel, úgy kell ezt gondolnunk, hogy az énekes bevezetést (praeludiumot) játszott énekéhez, közben pedig, mikor elfáradt, a szünetet szintén zenéjével töltötte ki. Homerosnál már megtaláljuk azokat a hangszereket, a melyek a történelmi görögségben is szerepeltek az énekmondásnál, csakhogy akkor már tökéletesebb kivitelben. Kí$apiç (jelzője) uepixaXXrjç xy]pi>£ S'ev yepaív xcfraptv rceptxaXXéa fríjxev (Phemiosnak, a ki) ... ô cpo

p[jiÇ(i)v öevaßaXXeTO xaXóv àeiSeiv

1 oux av t

01 ypoiÍGii'rj -/inapte xá Te Swp' 'AcppoStxr/ç

2 ... ëowxe -freôç ... . .. exáptp xtfrapiv xa: áotSrjv

3 alél 5' v^juv ûatç te cpíXrj yJd-xpiç te yocpoizs

4 <É>ópfjuy£ (jelzői Xtyeia, yXacpupyj, TOpLxaXXVjç, xaXyj, SaiSaXéyj) xoct' S' TzocaaocÀôcpi xpéfiaaev cpópjiiyya Xtyeiav

5 ... èv Se xe cpôpjjuyç rjrcuet

0 1 Od. 1, 153, 155. 2 II. 8, 54. 3 11. 13, 730—1. 4 Od. 8, 248. 5 Od. 8, 67. és 105. e Od. 17, 270.