Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Sörös Pongrácz: Forgách Ferencz, a történetíró
jött, Forgách és ö május 21-én fölkeresték az egyetem rektorát, Herlin Károlyt és beiratkoztak a jogtudományi kar anyakönyvébe. A kor szokása szerint maguk írták be nevöket és származásukat, még pedig Forgách báró létére az anyakönyv elején, Berzeviczy meg jó hátul a köznemesek közé. 1 Forgách azonban nem igen tanult, hanem levelezgetett magyarországi, erdélyi rokonaival, barátjaival, főleg pedig az erdélyiekkel. Erdélyben Báthory István, meg öcscse, Forgách Pál, Magyarországon Gyulaffy, kinek épen ekkor gyűlt meg a baja a felséggel a tihanyi és veszprémi hiányos őrségek miatt, melyekért felelősségre vonták, majd kapitányságából elmozdították és másik öcscse, Forgách Imre lehettek rá hatással, hogy kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy távozik Miksa országából, János Zsigmond fejedelemségébe költözik. Itt voltak az anyja hozományából kapott javai is, 2 tehát nem is épen idegenbe kell mennie, attól sem kell tartania, hogy jövedelem nélkül marad. A még ingadozó elhatározásnak végleges irányt adott, hogy ismét fölszólítást kapott, menjen prépostságába. A magyar tanácsosok 1568 februárjában egyebek közt Forgách dolgával is foglalkoztak és márczius 1-én véleményüket a felség elé terjesztették. Miksa válasza úgy hangzott, hogy, mivel Forgách Ferencz pozsonyi prépost, noha már ismételt intést kapott és figyelmeztetést, térjen vissza, még mindig Olaszországban jár-kel, nem akar prépostságába menni, arra személyesen ügyelni, nincs gondja rá, hogy kötelességét teljesítse, azért érdemesnek és szükségesnek tartja, hogy a magyar kanczellária újból írjon neki s hagyja meg, hogy késedelem nélkül térjen prépostságába és teljesítse állása kötelességeit, vagy legalább nyíltan mondja meg, mi a szándéka. 3 Forgách a tavasz végén, a nyár elején kaphatta meg a magyar kanczellária rendeletét. Felelni most már kellett és Forgách azzal felelt, hogy érintkezésbe lépett II. Miksával, lemondott minden állásáról, jövedelméről, atyai örökségéről s ennek fejében kérte tőle, engedje meg, hogy országából Erdélybe költözhessék. Őszre 1 Veress Endre : Berzeviczy Márton, 55., 56., 60. 1. 2 Diószeg, Egyed, Sámson, Pacz, melyek későbben is birtokában voltak, az Albisi Zólyomiak javaiból valók. 3 ... omni mora postposita sese ad ... praeposituram suam conférât et ibi quae sui sunt muneris faciat, vel saltern, animum suum expresse declarel. Bécsi udv. és áll. levéltár : Hungarica.
