Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Sörös Pongrácz: Forgách Ferencz, a történetíró

járt az idő, mikor megkapta a tudósítást,

1 hogy a felség lemondását elfogadta, Erdélybe költözését megengedte.

2 Forgách, mire Miksa engedélye megérkezett, rendezte az átköltözés kérdését János Zsigmondnál és így hamarosan útnak indulhatott. Elhagyta Paduát, átment Velenczébe, itt elbúcsúzott Berzeviczytől, ki ide elkísérte és Ragusába hajózott. Itt egy kis pihenőt tartott Benessa Péter házában, kinek az erdélyi fejedelmi udvarral összeköttetése volt, a mennyiben az erdélyi követek nála szoktak megállapodni. Forgách elbeszélgetett vele János Zsigmondról, a magyarországi eseményekről, ügyekről s feltűnt neki, hogy Benessa mennyire jártas némely dologban. Kérdezgetéseire Benessa elmondta neki, hogy tudását igen bőséges és komoly történelmi forrásból meríti, majd elő is adta neki ezt, mely nem volt más, mint Tuberonak az 1490—1561 közt eltelt évekről szóló kéziratos munkája. Forgách elkezdte forgatni, olvasgatni, megtetszett neki s figyelmeztette Benessát, másoltassa le s küldje Erdélybe ezt a munkát ; ezzel úgy János Zsigmondnak, mint neki igen kedves szolgálatot tesz. Benessa hallgatott a szóra s úgy egy évre rá megküldte a mü másolatát János Zsigmondnak.

3 Forgách nem sokat időzhetett Ragusában, iparkodnia kellett, hogy megelőzze a hideget, a rossz utakat. Ragusából átment Szerbiába, innen Temesvárnak indult s ha nem még novemberben, legkésőbb deczemberben János Zsigmond udvarába érkezett.

4 III. Forgách egyénisége, tehetsége nem volt ismeretlen az erdélyi udvar előtt. A meg-megismétlődő békealkudozások miatt akkor is beszéltek volna róla János Zsigmond udvaránál, ha rokonsága kapcsán elő nem került volna a neve. Most meg azt is tudták róla, hogy meghasonlott az udvarral, hogy nem tetszik neki sem 1 Michiel János velenczei követ 1569 január 13-iki jelentése szerint vagy négy hónapja hagyta el Forgách Paduát, tehát elköltözése októberben történt. Venetianische Depeschen, III. 470. 1. 2 Így mondta el ezt már 1569-ben a konstantinápolyi erdélyi követ sugyanígy említi a következő évben János Zsigmond. Századok, 1879. 494., Mocsáry, id. m. 156—158. 1. 3 Benessa levelét 1. Katona, id. m. XXV. 170—172. 1., vagy a Forgáchkiadásokban ; v. ö. Mocsáry, id. m. 141. 1. i Istvánífy, id. m. 1. XXIV. 314. 1., Bethlen Farkas : História de reb. Transsilv. (1782-iki kiadás), II. 179. 1.