Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

is büntetlenül meg lehet ismerkedni, mert nagyon sok emberre nézve egyáltalán nem nehéz arról gondoskodni, hogy valakivel fölolvastasson magának és a gyakorlatban sem oly ritka ez, mint a hogy az ellenkező nézet hívei föltüntetni szeretnék. A büntetést csak az vonja magára, a ki az olvasás által súlyosan vétkezik, vagyis a ki a tiltott könyvnek jelentékeny részét olvassa. De erre nézve teljesen mindegy, akár eredetiben, akár fordításban olvasunk ilyen tiltott könyvet, akár gonosz szándékból, akár csak kíváncsiságból, mert a veszély ugyanaz. A törvény szerint az vonja magára a büntetést, a ki apostoli engedély nélkül tudva és akarva olvas ilyen tiltott könyvet. Szükséges tehát, hogy az olvasó a tényállás kellő ismerete mellett teljes akarati szabadsággal azaz önként olvasson. E szerint mindenek előtt ismernie kell a törvényt, mely a már említett könyvek olvasására a kiközösítést szabja ki. Ha csak annyit tudna, hogy tilos az olvasásuk, de a büntetésről nem volna tudomása, még inkább akkor, ha még a tilalomról sem volna tudomása, nem vonná magára a büntetést. Másodszor ismernie kell a könyvet, vagyis tudnia kell, hogy hithagyótól vagy eretnektől származik és az eretnekséget védelmezi, vagy pedig hogy apostoli irat által névszerint van megtiltva. A tudatlanság fölment a büntetéstől, még pedig nemcsak a bűntelen, hanem a bűnös is, sőt a nagyon vétkes tudatlanság is, pl. ha valakinek állásánál vagy hivatalánál fogva ismernie kellene a törvényt, de hanyagsága, könnyelműsége, nemtörődése miatt mégsem ismeri. Sőt egyes szerzők odáig mennek, hogy a szándékolt és tetetett tudatlanságot (ignorantia affectata) is ideszámítják, vagyis azt mondják, hogy a kinek már gyanúja van a dologról, de készakarva nem néz utána, nehogy esetleg meggyőződjék a valóságos tilalomról s büntetésről, még az sem vonja magára a büntetést A törvény ugyanis azokról szól, a kik tudva olvasnak, a ki pedig csak gyanítja a dolgot, az nem tudja. — Végre az olvasásnak szabad akarattal kell történnie, minden erős félelemtől menten. Ezért a cseléd, a ki uraságának haragjától vagy elbocsáttatástól tart, a gyermek, a ki szülőjének nagyfokú neheztelésétől fél és egyáltalán mindenki, a ki erősebb félelem behatása alatt olvas, nem esik büntetésbe. Csak azok vonják magukra a büntetést, kik a szóban lévő könyveket apostoli engedély nélkül olvassák. Hogy kiktől lehet megszerezni a tiltott könyvek olvasására való engedélyt, már a 24. és 25. pontnál láttuk.