Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

A második tiltott cselekmény a könyvek megtartása vagy meg­őrzése. A büntetést tehát az vonja magára, a ki az említett köny­veket tudva-akarva és apostoli engedély nélkül akár mint sajátjait, akár mint kölcsönvetteket, akár mint nála letétbe helyezetteket saját házában vagy lakásában, vagy boltjában, vagy pedig mint sajátjait idegen helyen tartja, pl. mint letétbe helyezetteket, hacsak az ille­tőnek engedélye nincs erre. De mellékes az, hogy milyen czélból tart valaki magánál ilyen könyvet, vájjon olvasás végett, vagy el­adás végett, vagy könyvtára, kirakata díszítése végett, továbbá, váj­jon érti-e vagy sem, csak tudja azt, hogy a könyv a fenntartott ki­közösítés terhe alatt van megtiltva. Hogy a megtartó mennyi időn belül vétkezik súlyosan, már a 60. lapon láttuk. A kinek tulajdonában vagy birtokában tehát ilyen könyv van, azt vagy meg kell semmisítenie, vagy olyannak átadnia, kinek en­gedélye van olvasására, vagy neki magának kell engedélyt sze­reznie. És előfordulhat az az eset, hogy valaki nagyon ragaszkodik ilyen könyvhöz, nem ugyan olvasása végett, hanem drága és mű­vészi kötése miatt, vagy művészi képei miatt. Ilyen esetben tehát engedélyt kell szereznie megtartására. Vermeersch azt tartja, hogy ha ilyen könyvnél teljesen ki van zárva az olvasási szándék és mások sem férhetnek hozzá, és ha az engedély kérésnél még némi kellemetlenség fordul elő, akkor ez a kérés el is maradhat. 1 Ha valaki kölcsön kapott könyvet, melyről közben meg­tudja, hogy a szóban forgó tiltottak közé tartozik, voltakép csak akkor adhatná vissza tulajdonosának, ha tudja róla, hogy engedélye van az ilyen könyvek olvasására és megtartására; ilyen engedély nélkül pedig csak igen fontos okból, pl. ha különben ellenséges­kedéstől, elhíreszteléstől vagy akár pörtől kellene tartani. Kételyben itt is föl kell tételezni a tulajdonosról az engedélyt. Érvényesek-e ezek az elvek a könyvtárakra vonatkozólag is ? Magánszemélyek vagy magáncsaládok könyvtáraira, ifjúsági és népkönyvtárakra nézve teljesen érvényesek, ellenben tudományos közkönyvtárakra vagy testületeknek tudományos czélra gyűjtött könyvtáraira nézve kivételt kell tenni, mert különben maga a tudomány szenvedne az egyház törvénye alatt. Az ilyen könyv­tárnak őre tehát nem esik a büntetésbe. A mi pedig az ilyen könyvek kölcsönadását illeti, erre nézve itt ugyanazon szabályok érvényesek, mint a könyvkereskedőkre nézve (46. pont). De nagyon 1 I. m. 40. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom