Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

pl. az Egyházi Közlöny, a Katholische Kirchenzeitung, határozottan egyházi jóváhagyásra, azaz censurára szorulnak, mert az ilyeneknél a vallás és erkölcsösség nagyon is érdekelve van. Sőt ez a katholikus irányú vagy bevallottan katholikus politikai lapokra is kiterjesztendő, bár ezeknél rendesen az a gyakorlat, hogy a püspök vagy a laptulajdonost, vagy a szerkesztők egyikét bizza meg a censori teendőkkel. X. Pius pedig a katholikusoktól kiadott minden újságra nézve kívánja, hogy a mennyire lehet külön censoruk legyen. A mi pedig a havi és évnegyedes vallásos tartalmú, különösen a theologiai és bölcseleti szakfolyóiratokat illeti, a legtöbb külföldi és hazai tekintélyesebb folyóirat legalább is nem írja ki, hogy püspöki jóváhagyással jelenik meg. Igv a Civiltà Cattolica, Archiv für kath. Kirchenrecht, Katholik, Stimmen aus M. Laach, Havi Közlöny, Hittudományi Folyóirat, Katholikus Szemle, Religio. A szakemberek közöl Gennari, Noldin, Pennacchi, Vermeersch azt vitatják, hogy a törvény értelmében a folyóiratok is előzetes censurára szorulnak. Hollweck és Schneider pedig az ellenkezőt vitatják, mivel a törvényhozó az eddigi szokást nem szüntette meg, mivel enyhíteni akart a régi szigoron, mivel sok kellemetlenséggel járna ez a kötelem, mivel a szerkesztők személye, kik rendszerint képzettebb hittudósok, elég biztosítékot nyújt, és különben is a 42. pont alapján csak előzetes püspöki engedélylyel vállalkozhatnak a szerkesztésre ; végre még arra is hivatkoznak, hogy, ha most már az eretnekek hittudományi könyveit, melyek semmit sem tartalmaznak a katholikus vallás ellen, szabad olvasni, akkor megengedettnek kell lennie, hogy a theologiai tudományos folyóiratok, melyek már katholikus jellegüknél és maguktartásánál fogva correcteknek ismertetnek el, határozott irányú tartalmuknál fogva korlátolt számú és eléggé képzett olvasó közönséggel rendelkeznek és nem jutnak a nagyközönség kezébe, külön egyházi jóváhagyás nélkül jelenhessenek meg. Ezekre a következőket jegyzem meg: Mindenek előtt emlékezetbe vésendő, hogy akárhány folyóirat egyes füzetei is könyveknek veendők és mint ilyenek a censura alá esnek. A mi pedig a törvénynyel ellenkező szokást illeti, már az általános fejtegetésben azt láttuk, hogy a törvényhozó minden ellenkező általános szokást megszüntetett és legföljebb részletes, helyi szokások maradhatnak érvényben, ha észszerűek. A törvényhozó enyhíteni akart ugyan a régi szigoron, de épen a törvény ezen részében véget akart vetni