Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata
minden hanyagságnak, felületességnek, könnyelműségnek. A kellemetlenség nem lehet ok a törvény alól való kibúvásra, ha csak egyes esetekben rendkívüli kellemetlenségek azaz nehézségek nem fordulnak elő. Hogy pedig a szerkesztők személye nem elég biztosíték, bizonyítja a Hochland esete Fogazzaro regényével. Azonkívül több szem többet lát és különben is a szerkesztőt eléggé elfoglalja maga a szerkesztés, levelezés stb., úgyhogy a censura végzésére kevésbbé ér rá. Az utolsó bizonyítéknál tagadom az egyenlőséget, mert más kérdés, vájjon egy már megjelent könyvet szabad-e olvasni, és más, vájjon mely föltételek szükségesek egy könyv megengedett kiadására ; azonkívül ez az érv sokat is bizonyít, mert ebből az következnék, hogy a theologiai szakmunkák mind püspöki jóváhagyás nélkül jelenhetnek meg, mert eléggé képzett olvasóközönségnek vannak szánva és nem jutnak a nagyközönség kezébe. Végre X. Pius a Pascendi körlevélben azt parancsolja, hogy a katholikusoktól kiadott minden újságnak és folyóiratnak külön censora legyen, a ki minden kiadott számot vagy füzetet átolvasson és ha valami veszélyes állítást vesz észre, mentől előbb való helyreigazítását parancsolja. A püspöknek is megvan ez a joga, még akkor is, ha a censor nem tett nehézséget. A törvény azt rendeli, hogy az említett könyveket és iratokat az összes hivek tartoznak előzetes vizsgálatnak alávetni. így tehát kivétel nélkül minden katholikus ember, nemcsak a papok, hanem a világiak is kötelesek az említett művek kiadásához püspöki engedélyt szerezni. Első sorban maga a szerző köteles a jóváhagyásról gondoskodni, miként a 39. pont is elrendeli, hogy a szerzőhöz kell eljuttatni az adott jóváhagyást. Ha azonhan valamely kiadóczég maga jár utána, azaz maga vet alá minden vallásos tartalmú munkát a püspöki censurának és nélküle nem vállalkozik ilynemű munkák kiadására, mint a Szent-István-Társulat, akkor természetesen a szerzőnek ebbeli kötelme megszűnik. Egyes esetekben maga a törvény kötelezi erre a nyomdatulajdonosokat és kiadókat, miként a 44. pontból következik. Mivel így a törvény minden bizonytalanságnak és visszásságnak ezen a téren véget vet és minden ellenkező szokást megszüntet és mivel világosan és határozottan kimondja, hogy az összes hivek tartoznak a vallást és erkölcsösséget érdeklő könyveiket és irataikat a püspöki jóváhagyásnak alávetni, azért voltaképen nem is szükséges, hogy a püspök külön sürgesse a törvény megtartását, hanem már nélküle is mindenki köteles meghajolni, úgyhogy az ellenkezőleg cselekvők határozott
