Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

Faust lelkiismeretének a theologiai tanulmányok által kinevelt érzékeny voltára már az első frankfurti népkönyv is ráutal

1-' «Darneben ohne Ruhm war er Redsprechig, in der Göttlichen Schrift wol erfahren, Er wüste die Regel Christi gar wol; Wer den Willen des HERRN weisz, und thut jn nicht, der wird zwyfach geschlagen». Marlowe és a bábjátékok Faust lelkiismereti küzdelmét a jó és a rossz szellemek fölléptetésével symbolizálják; Klingernél egy genius: «Edle Gestalt» óvja Faustot az ördöggel való szövetkezéstől. Goethe Faustja is érzi ezen lelkiismeretfurdalást, de ő benne nem félelmet, hanem boszúságot, haragot gerjeszt. A Sturm-und-Drang igazi képviselője, egy Kraft-Genie csak így képzelhette el Faustot ! Evvel a boszúsággal, haraggal szívében kiáltja Faust: «Und, leider ! auch Theologie !... ; mert nemcsak a természet megismerésben akadálya, hanem akadálya neki minden szándékában, összes törekvéseiben. A moráltheologia tiltakozik a mágia ellen, az érzéki örömök ellen, a nagyravágyás, a mindenáron való meggazdagodás ellen! A mágia ellen, hogy az ördöggel szövetségre lépjen Faust, ez ellen se a profán bölcseletnek, se a jog- vagy orvostudománynak kifogása nincsen. Igaz ugyan^ hogy a középkori törvények szerint a vélt boszorkányokat megégették. Azonban a férfi-mágusokat ellenkezőleg félve tisztelték ! Söt a férfi-mágusok a kor ezen együgyű tiszteletét és félelmét alaposan ki is használták. WitkowsTci, a történeti Faustnak, mint mondják, napjainkban talán legjobb ismerője, így jellemzi a -Fawsíkorabeli mágusokat:

2 «Die Ausnützung dieses Glaubens — (a szellemekben t. i.) — zu niedrigen Zwecken betrieben die fahrenden Schüler, die als Halbgelehrte den Universitäten entliefen. Schlau und selbstsüchtig hüllten sie sich mit Hilfe der neuen Wissenschaft und altüberlieferter oder selbsterfundener formelhafter Beschwörungen in den Schimmer geheimnisvoller Gewalt über die höllischen Geister, um leichten Gewinn, Befriedigung gemeiner sinnlicher Begierden und einen gefährlichen Gauklerruhm zu erlangen. So gross war bei Hoch und Niedrig die Furcht vor den dämonischen Mächten, dass diejenigen, die sich kühn des Bundes mit ihnen rühmten, darauf rechnen konnten, an Leib und Leben ungestraft zu bleiben, so lange sie ihr übernatürliches Vermögen nicht sichtbar zum Schaden der Nebenmenschen anwandten, und der Betrug, auf den sich ihr Treiben in den meisten Fällen stützte, unentdeckt blieb.» Faust tette ellen («Drum hab' ich mich der Magie ergeben») tehát csak a theologia tiltakozik, ez állítja a mágiát bűn gyanánt lelke elé! A mágiában tehát egyedül a 1 Rob. Petsch : Das Volksbuch von D. Faust. (13. old.) Halle, 1911. Braune: Neudrucke. 2 G. Witkovski : Goethes Faust. I, II. Leipzig-Hesse. 1908. (II. köt. 20. old.)