Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre
mikor ezen szigorú hagyományokkal szakítva Krisztus tanítványává lett s a tőle azelőtt elzárt világgal meg kellett ismerkednie. 2. Figyelembe kell venni kérdésünk megítélésénél még azt is, hogy Pál apostol előkelő szülőktől származott, 1 a kik a római polgárjogot is élvezték. Vájjon személyére kapta-e ezen jogot édes atyja, vagy pedig már valamelyik elődje a római birodalomnak tett szolgálataiért, vagy vette-e 2 vagy pedig a Pompeius, Augustus adta kiváltság értelmében élvezte mint tarsusi polgár, 3 nem tartozik kérdésünkhöz. 4 Annyit azonban mindenesetre kikövetkeztethetünk e tényből, hogy előkelő társadalmi állást kellett édesatyjának betöltenie. Az apostol már ezen jogban született, mint maga tanúskodik róla. 5 Nem szól szülei előkelő állása ellen az sem, hogy az apostol atyja meg ő maga is kézművességet, a sátorkészítést tanulták, mert még az előkelő zsidók is tanultak mind valamiféle mesterséget. Nem láttak semmi lealázót a testi munkában, sőt a testnek és szellemnek összhangzó kiművelését tartották ideálisnak. 6 Rabbi Johanna, a ki a nagytanácsnak feje is volt, kereskedő volt; Rabbi Menahem pék, Rabbi Elieser kovács. Sőt megesik az is, hogy egyenesen mesterségük után nevezik el őket, pl. Rabbi Simon, a takács. 7 Épen ezen körülmény, hogy t. i. az apostol szülei előkelő helyet foglaltak el Tarsus polgárai közt, a mit polgárjoguk bizonyít, arra enged következtetni, hogy fiuknak sem tagadták meg a városban divatos műveltségnek a megadását, vagy legalább is nem zárkóztak el mereven előle. Curtius 8 is, abból, hogy Pál apostol szülei római polgárjogot élveztek, arra következtet, hogy «házuk szorosan csatlakozott a görögrómai világhoz». Mert ha körülbástyázták volna magukat őseik hagyományainak szigorú megtartásával, a pusztán külsőségek után induló s a törvényt az utolsó betűig megtartó farizeusi lelkiismerettel nem volna összeegyeztethető ennek a pogány kitüntetésnek elfogadása vagy öröklés esetén viselése. Schürer 9 abból, hogy a Titus-féle (helyesebben Quietus-) háború idején eltiltották, hogy bárki is fiát görögre tanítsa, arra következtet, hogy ez még a szigorú fölfogású zsidók közt is megtörtént. Csak1 Clemen szerint: «besonders angesehene Familie» i. m. 62. 1. 2 Hogy pénzért is lehetett venni, mutatja Act. Ap. 22, 28. 3 Plinius «szabad városnak» nevezi Tarsust. 4 V. ö. Heim : Paulus. Der Völkerapostel nach Bibel, Geschichte und Tradition. Salzburg, 1905. 695. 1. 8. j. 5 Act. Ap. 22, 28. 6 Pölzl i. m. 19. 1. 7 Heim i. m. 13. 1. 8 Curtius : Paulus in Athen. Sitzungsberichte der königl. Preuss. Akad. der Wissenschaften zu Berlin. 1893. 935. 1. 9 Geschichte des Jüdischen Volkes im Zeitalter Jesu Christi. Leipzig, 1901 4. II. 66. 1. A pannonhalmi főapáts. főisk. évkönyve. 7
