Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

szép formába öntése annak, a mit az eseményekről tudtak. A régi történet tehát úgy igaz, hogy általában megegyezik a tényállással, de szabadon van előadva.

1 A szentírási példát erre Jozsue könyvéből veszi (24. f.) és ezzel, meg a hagyományra, XIII. Leo körlevelére való hivatkozással akarja bizonyítani, hogy a szentírásban is lehet ilyen régi történet. Ha nem is ezek a bizonyítékok, hanem az ószövetségi történetek elemzése késztet arra, hogy el is fogadjuk e véleményét. Természetes, hogy ellenmondásra is talált. Fonck

2 leginkább azzal küzd e nézet ellen, hogy ellenkezik az egyház eddigi hagyományával és a sugalmazással. Az elsőre később adjuk meg a feleletet, a hol általában lesz szó arról, hogy ezek az újabb elvek hogyan férnek meg a hagyomány tanításával. A másikra már megfelelt a római Commissio de re biblica, a mely 1903. június 23.-án kelt határozatában lehetőnek mondta, hogy történetinek látszó könyvek «ne igazi történetet» adjanak; ha ez nem ellenkezik a szentírás sugalmazásával, akkor még kevésbbé ellenkezik az, hogy történetet adjanak, de nem a mai fokon álló kritikus, hanem annak a kornak a fejlettségi fokán álló «régi történetet». Nem fogadhatjuk el Fonck okoskodását Hummelauer azon véleménye ellen, hogy a sugalmazás ilyen szempontból nem emelte a szerzőt kora színvonala fölé,

3 mikor a sugalmazást a próféták « charisma»-jához hasonlítja,

4 a mely szintén nem adta meg ezeknek a teljes megértést, mert egészen más a próféták beszédje, meg a «régi történetírók» egyszerű, népies elbeszélése. A «régi történettel» rokon a néphagyomány, de különbözik attól, hogy nemcsak az előadásban, hanem a tények elmondásában is szabadabb, helyet ad a költésnek.

5 így az igazságtartalma kisebb amannál, de azért lényegében ez is igaz. Ha parabola és epikus költemény (Zsolt 135.) lehetett sugalmazás tárgya, akkor nincs ok, miért ne lehetett volna a néphagyomány, hiszen az igazság ellen ez sem vét, csak ne nézzük másnak, mint néphagyománynak. És hogy a szerző meg ne téveszsze az olvasót, Hummelauer még azt is szükségesnek tartja, hogy a szerző maga fejezze ki, hogy néphagyományt ír le.

6 Erre azonban nine s szükség 1 «Zweck dieser Geschichte ist künstlerisch freie Darstellung des Geschehenen. Die ihr zukommende Wahrheit besteht in allgemeiner Übereinstimmung der Erzählung mit dem Tatbestand bei einer gewissermassen epischen Freiheit in der Darstellung.» i. m. 16. a Der Kampf 156. s köv. 1. 3 I. m. 13. 1. 4 Der Kampf 160. 1. 5 «Von der alten Geschichte unterscheidet sie sich dadurch, dass bei ihr die .Fiktion sich nicht auf die Darstellung beschränkt, sondern aui die Tatsachen selbst sich erstrecken mag.» i. m. 23. 1. 6 Ilyennek tekinti a Genesisben tízszer előforduló «toledoth» czímföliratot ; «ezzel gondolja kizártnak azt, hogy néphagyománynak minősíthessünk olyant, a miben