Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

magából az írásműből, tárgyából, előadásából és a korviszonyok ismeretéből is megállapíthatjuk, hogy mit tekintsünk néphagyománynak, mit szorosabb történetnek.

1 És ha egyszer néphagyománynak ismertük, akkor csak úgy kereshetjük benne az igazságot, mint a hogy a néphagyomány azt meg szokta őrizni és nem úgy, mint a hogy a kritikus történet tartalmazza. A néphagyomány még a történelem egy faja, ellenben a midras, bár eseményt mond el, inkább oktató könyv, czélja nem történettanítás, hanem épülés. A zsidóknál igen divatos volt, a vallásos érzület fejlesztésére igen alkalmas és mint ilyen helyet foglalhat a szentírásban is. Ezt elismerte a római Commissio is fönnebb már említett, 1905. június 23.-án kelt határozatában: Dubium : Utrum admitti possit tamquam princípium rectae exegeseos sententia, quae tenet S. Scripturae libros, qui pro historicis habentur sive totaliter, sive ex parte, non históriám proprie dictam et obiective veram quandoque narrare, sed speciem tantum históriáé prae se ferre ad aliquid significandum a proprie litterali seu historica verborum significatoine alienum? Resp: Negative, excepto tamen casu, non facile nec temere admittendo, in quo, Ecclesiae sensu non refragante eiusque salvo iudicio solidis argumentis probetur Hagiographum voluisse non veram et proprie dictam históriám tradere, sed, sub specie et forma históriáé parabolam, allegoriam, vel sensum aliquem a proprie litterali seu historica verborum significatione remotum proponere. Ez a három műfaj : a régi történet, a néphagyomány és a midras jöhetnek leginkább figyelembe a szentírás magyarázatánál, ha a szentírásnak igazmondását kutatjuk és az ez irányban fölmerülő nehézségeket eloszlatni iparkodunk. Az ószövetségi történetírással könyve második részében is foglalkozik Hummelauer, de nem a legsikerültebben. A természettudomány körébe eső dolgok «látszat szerint» való leírásának az elvét alkalmazza a történelemre a «Providentissimus Deus» körlevél «iuvabit transferri» szavai alapján és azt fejtegeti, hogy az ószövetségi történetírók előtt levő látszat azok a források, a melyek rendelkezésükre állottak, ha művük ezek szerint van megírva, akkor igaz : nem a tényvalóságban több 9 történeti valóság és részben ezzel akarja megkülönböztetni a maga nézetét Lenozmantétól, a mit 25 évvel előbb czáfolt. 1 így nincs igaza Göttsbergernek, a kit Fonck is idéz: «hier sebeint die Richtung des Beweises sich verkehrt zu haben : nicht mehr ist die Ungeschichtlichkeit des Inhaltes erschlossen aus dem anderwärtig nachweisbaren literarischen Genus,, das eine geschichtliche Wahrheit nicht fordert, sondern der Inhalt selbst wird nicht als geschichtlich betrachtet und deshalb ein anderes literarisches Genus erschlossen», (i. m. 173. 1.) Az természetes, hogy a tartalom valószinűtlensége is számításba jön, de nemcsak ez dönti el egy adott írásmű fajának meghatározását.