Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

Tévedés ezek szerint csak oly részletekben lehet, a melyek nem szerves részei a szentírási tanításnak, a melyeket í'önnebb «másodrendű» elemeknek mondottunk és olyanoknak ismertünk, a miket a szerző nem tanít, hanem gondolatának, oktatásának kifejező eszközeiül használ. Kár, hogy Holzhey ezt bővebben nem fejtette ki és nem okolta meg. Ő inkább csak arra figyelmeztet, hogy ilyen tökéletlenségeket csak ott tételezhetünk föl, a hol ezt kényszerítő okok kívánják s ezekre az esetekre idézi a «Providentissimus» körlevélből szent Ágoston szavát: a litterali et veluti obvio sensu minime discedendum, nisi qua vei ratio tenere prohibeat vei necessitas cogat dimittere.

1 Hogy Holzhey a szentírás tökéletlenségeiről beszélt, hogy a tévedést nem zárta ki teljesen, hogy mindez ellenmondásnak látszott a hagyományos nézettel, a sugalmazás általános fölfogásával, ez lehet az oka, hogy eszméit nem karolták föl jobban, szava visszhang nélkül hangzott el. Sokkal nagyobb feltűnést keltett és heves megvitatás tárgya lett Hummelauer könyve. Ő a szentírásmagyarázó sok nehézségét ismerte, nemkülönben a sok megfejtést is, de elveket keresett, a melyek segítségével nem egyes akadályokat lehet a szentírásmagyarázás útjából elhárítani, hanem ez akadályok egész sorait. És hármat talált, a melyeket különösen megfontolandóknak tart: 1. szükséges a szent irat irodalmi műfajának a megállapítása; 2. figyelembe veendő a sugalmazás emberi oldala; 3. a felsőbb kritika kérdései nem a hittudomány tárgyai. Már Lagrange és Prat is fölhívták olvasóik figyelmét arra, hogy a szentírásban különféle műfajhoz tartozó könyvek lehetnek, a melyekből nem egyformán kell kiolvasnunk a szerző és Isten tanítását. Lagrange arra figyelmeztetett, hogy lehetnek oly könyvek is a bibliában, a melyek az elmondottakat csak erkölcsi okulás alapjául vetik, a nélkül, hogy történeti valóságukat el akarnák hitetni,

2 Prat pedig emlékeztet, hogy egyes történetinek látszó szent könyvek oktató költői művek vagy midrasok lehetnek.

3 Hummelauer bőven kifejti, hogy miféle műfajokat vél ő lehetőknek ószövetségi elbeszélésekben, kezdve a fabulától az apokalyptikus elbeszélésig, a melyek mindegyikénél meghatározza, hogy mennyi az igazságtartalmuk, mikép kell bennök az igazságot keresni. Ezek között leginkább érdekelnek azok, a melyeket az újabb időkig általánosan szoros történetnek gondoltak, a milyenek a régi történet, a néphagyomány és a midras. A történetírás múltjából bizonyítja Hummelauer, hogy a régi történetírók czélja nem az események aprólékosan hü leírása volt, hanem 1 I. m. 60. s köv. 1. s Bibel und Geschichte 32. s köv. 1. s La méthode 93. 1. ...