Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

indul ki és az ebben elfoglalt álláspontját

1 igazolja, a mikor a sugalmazással megférő tökéletlenségeket fejtegeti. Igazat kell neki adnunk, mikor azt magyarázza, hogy a szentírásban többféle tökéletlenséget hagyott meg a sugalmazó Isten. Már maga az, hogy gyarló embereket használt eszközökül czéljának elérésére, okozott ilyeneket. Az hogy egy nép nyelvén egy meghatározott korban készült a biblia, kizárja, hogy mindenhol és mindenkor egyformán helyesen érthető legyen.

2 Növelte a tökéletlenségeket a szentiratok áthagyományozása, többszörös lemásolása, lefordítása. De maga az ó-szövetségi hit- és erkölcstan sem tökéletes.

3 Nem csodálkozhatunk tehát, ha ismeretek terén «auf intellektuellem Gebiet» is találunk tökéletlenségeket a szent íróknál, mert a szent szerző is korának gyermeke és min tilyen, annak a kornak és népének a természetes ismereteit osztja. Nem tartozik e körbe, a mit a sugalmazott szerző (közvetlen vagy közvetett) kinyilatkoztatásból tud, a mikor Istenről, megváltásról, a gondviselés rendjéről ír olyanokat, a miket természetes ismerettel nem tudhatott.

4 Értjük, hogy ilyen dolgokban a gondviselés czéljának megfelel az ismeretek természetfölötti módon való közlése és a sugalmazás kizár minden tévedést, de egyet kell értenünk a szerzővel, a mikor arról van szó, hogy a természetes ismeretek dolgában «aránytalan, fölösleges és absurd» volna a szerzők természetfölötti felvilágosítása, (pld. a teremtéstörténetben a naprendszernek a kinyilatkoztatása) mert fontosabb dolgokban is tökéletlen fokon hagyta a zsidókat, mert czélját a szentírással e nélkül is elérte, mert különben a gondviselés rendes folyása ellenére a természetes ismeretek terén nem hagyta volna magára az embert. Igaz, hogy így nem látszik kizártnak a szentírásból a tévedés, de Holzhey sem tételez fel ilyent nemcsak ott nem, a hol kinyilatkoztatott igazságokról szól, hanem ott sem, a hol ez a szerző tudatos tévesztése volna vagy oly nyilatkozatokban, melyek az egészében igaz szentírás szerves elemét alkotják.

5 1 Maga részéről e szentírási részletben csak a vallási tanok (teremtés, a Teremtő és teremtmény viszonya, asszony és férfi viszonya, a szombattörvény) hirdetését látja, még pedig egy természetesen fejlődött, hagyománytól átszármaztatott, polytheismusától megfosztott világfelfogásba öltöztetve. I. m. 36. s köv. a I. m. 45. 1. 3 I. m. 48. 1. 4 I. m. 52. 1. 5 Ez utóbbi meghatározásban röviden nehéz kifejezni a szerző gondolatát, azért itt közlöm saját szavait ; Theoretisch gewiss, weil unmittelbar aus dem Wesen der Inspiration folgend, ist endlich die Tatsache, dass die heiligen Schriften des Alten Bundes als ein organisches Ganzes, aber auch jedes Buch als solches inspiriert, und darum in seinem Gesammtcharakter ebenfalls irrtumlos ist. Sobald also von irgend einer Behauptung irgend eines Buches nachgewiesen wird, dass sie diesen Charakter unmittelbar zum Ausdruck bringt, muss sie als inspiriert und darum, wenn auch aus natürlicher Erkenntnis geschöpft, als irrtumlos gelten. I. m. 54. 1.