Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

Ságban e tételeket mindenki elfogadja, hanem vizsgáljuk, hogy részletesen hogyan magyarázza Lagrange, a mi bennünket most közelebbről érdekel, a sugalmazást és evvel kapcsolatban, hogy mi az Isten föltétlen igaz szava a szentírásban. A sugalmazás az a kegyelem, a melynek közvetlen czélja, hogy írásban megőrizze a kinyilatkoztatott igazságoknak és ama történeti eseményeknek az emlékét, a melyek a kinyilatkoztatásnak a rendjét és egymásutánját megismerhetőkké teszik. Sokkal tágabb a köre, mint a kinyilatkoztatásé.

1 Mert a szentírás magában foglalja ugyan az Isten kinyilatkoztatását, de nem minden kinyilatkoztatott dolog, a mi a szentírásban van, hanem sokat tudhattak a szerzők kinyilatkoztatás nélkül is, így a történeti eseményeket; sőt, ha a leírt dolgok kinyilatkoztatott igazságok is akkor sem kellett a sugalmazásnak együtt járni a kinyilatkoztatással,

2 Ebben is mindnyájan megegyezünk a tudós franczia dominikánussal. Ez sem ellenkezik avval az általánosan vallott tannal, hogy a szentírás a maga egészében Isten kinyilatkoztatása.

3 E mellett föltétlenül megállhat az elv, hogy «lehetetlen — nem az, hogy a bibliában legyen tévedés, a hol mindenki szóhoz jut, — hanem az, hogy a szentírás okos értelmezése arra a következtetésre kényszerítsen, hogy az Isten tanított tévedést.»

4 így «megengedhette Isten, hogy megmaradjon (a szentírásban) azoknak a tökéletlen fogalmaknak az emléke, a melyeket a kinyilatkoztatás egy adott korában alkottak az istenségről... Ezek nem tanítanak bennünket ebben a formában, nem ragaszkodhatunk hozzájuk, ez hiba volna, mert mi az ő Fia útján már jobban ismerjük az ő végtelen tökéletességét.

6 Az ószövetség több helyének az erkölcsi színvonala sem éri fel a miénket, pedig ezek a részek is sugalmazottak. így látjuk, hogy a sugalmazás czélja nem a közvetlen tanítás, és mivel nehéz sokszor kiolvasni a szentírásból az igazi tanítást, az egyházra van bízva annak a magyarázása. Mikor van tehát a szentírásnak igaza? «Minden, a mit a szent szerzők tanítanak, azt Isten tanítja, az igaz.

6 De mit tanítanak a szent szerzők ? Azt, a. mit határozottan 1 L'inspiration conduit à l'écriture. De sa nature, l'écriture a pour but de fixer et de conserver une connaissance autérieurement acquise. De sorte que le charisme de l'inspiration, n'a pas pour objet premier d'enseigner, mais de conserver le souvenir des vérités révélés et des faitsde l'histoire qui permettent de comprendre l'ordre et la suit de la révélation, quoique le but de l'écrivain sacre puisse bien être l'enseignement. La conception de l'inspiration est plus vaste. I. m. 90 1. a 1. m. 89. 1. 3 Chr. Pesch. De inspiratione S. Scripturae, Friburgi, 1906. 413. 1. 4 La méthode 92. 1. 5 U. o. 8 Tout ce que les auteurs sacrés enseignent, Dieu l'enseigne et cela est donc vrai. 1. m, 93. 1.