Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre
(catégoriquement) állítanak ! Nos, azt már régen mondják, hogy a szentírás nem tételeknek vagy határozott állításoknak a gyűjteménye. Van olyan irodalmi műfaj, a melyben az események valóságáról semmit sem állítanak ; azok egyedül csak az erkölcsi tanulság alapjául szolgálnak, például a parabola. A sugalmazás pedig nem változtatja meg az irodalmi műfajok jellegét. Mindeniket a maga szabályai szerint kell magyarázni.» Tovább már evvel nein foglalkozik, hanem Prat tanulmányára hivatkozik, mi pedig Hummelauer müvének alább következő elemzésére hagyhatjuk e nézetnek a megvitatását, mert ő fejtette ki legbővebben a műfajok különféle, «igazságtartalmát». Hanem annál nagyobb figyelmet kell fordítanunk arra, a mit a következőkben mond Lagrange: «Valamennyien egyformán készek vagyunk tisztelettel fogadni mindent, a mit Isten tanít, de világos, hogy ez a tanítás nincs a szentírásban teljesen kész és világosan megkülönböztetett, kinyilatkoztatott tételek alakjában... Készséggel elismerjük, hogy a sugalmazott szerzőnek nincs mindig szándéka, hogy az Isten nevében tanítson; ez világos, mondjuk, mikor bűneiért bocsánatot kér az Istentől, és mégis a szentírás kevés lapja tartalmaz oly értékes tanulságot, mint a Miserere. Lehet tehát, hogy isteni tanítás ott is van, a hol a szent szerző látszólag semmit sem állít. De másrészről nem kell sietve isteni állításnak venni, a mit a szerző elbeszél a nélkül, hogy gondolna arra, hogy felelősséget vállaljon érte. 1 Ha néha magát a vallási tanulságot is csak úgy kapjuk meg, hogy egyedül az egyház határozhatja meg annak a helyes kifejezését, akkor annál inkább áll ez eme másodrendű elemekre (ces éléments secondaires) a melyek az írásban csak az igazságok öltözeteként szerepelnek vagy, lia inkább szent Ágoston hasonlatát használjuk, csak a hárfának a zöngeszekrényei.» A mit azután Lacôme könyvére vonatkozólag ír, meg a milyen példákat e fönnebbi állításának megvilágítására fölhoz, abból azt láthatjuk, hogy ilyen «másodrendű elemek»-nek, a miket a szerzők felelősség nélkül írtak, oly dolgokat ért a szentírásban, a miket csak igazi gondolataik, tanításuk kifejezésére használtak, a milyenek például a természeti tünemények «látszata», vagy a történeti eseményeknél az «általános vélemény». 2 Szokatlan és ezért többen megütköztek e megkülönböztetésen, hogy a szentírásban első és másodrendű elemek vannak, de ha úgy értjük ezt, hogy a másodrendű elemek azok, a miket a szent szerzők nem önma1 «ce que l'auteur récite et qu'il ne se soucie peut-être pas de à son compte.»I. m. 95. 1. 3 «au témoignage de s. Jerome «c'est l'usage d'Ecriture que l'historien rapporte l'opinion commune, telle qu'on l'adméttait généralement de son temps.» L m. 107. 1.