Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre
észszerű, az örök törvényből származik és azért szent Ágoston azt mondja, hogy az emberi törvényekben nincs semmi jogos és törvényes, a mit az emberek nem az örök törvényből vettek volna. 1 Mi szükséges ezek alapján ahhoz, hogy valamely tételes törvény tárgyilag érvényes és így lelkiismeretben igazán kötelező legyen? Mivel a törvény eszköz a társaság közjavának előmozdítására és biztosítására, azért csak az lehet tárgya, a mi magában észszerű azaz. erkölcsös, továbbá a mi igazságos és lehetséges. Először magában észszerűnek, erkölcsösnek kell lennie a törvény tárgyának azaz magasabbrendű törvénynyel nem szabad ellenkeznie, mert minden törvény kötelező ereje végső elemzésben a legfőbb törvényhozónak, Istennek akaratából származik s így ha erkölcstelen dolgot kívánó azaz erkölcstelen cselekedetet parancsoló vagy erkölcsös cselekedetet tiltó emberi törvény kötelező volna, Isten ellenkezésbe jutna önmagával, mert a tőle közvetlenül származó természetes vagy tételes törvény szerint tiltva, a tőle közvetve származó emberi törvény szerint pedig parancsolva volna ugyanaz a cselekedet és megfordítva, a mi lehetetlen. Tehát erkölcstelen dologra nem adható kötelezettség, mert ez ellenkezik a józan észszel, a törvény pedig észszerű szabály, tehát csak olyasmit követelhet, a mi a józan észszel egyezik és az alattvalók lelkiismeretét nem hozza zavarba. Épen azért az erkölcstelen törvényt észellenes törvénynek is mondhatjuk, mert a mi a természettörvénynyel ellenkezik, az észellenes is. Másodszor a törvénynek igazságosnak kell lennie, mert az igazságosság a társaságnak alapja. Ehhez pedig szükséges, hogy a, törvény 1. a közjóra irányuljon, vagyis erre szükséges vagy legalább hasznoslegyen, mert a társaság vezetője, törvényhozója hatalmát csakis a közjó érdekében kapta. A mi tehát a közjóra haszontalan, alkalmatlan, vagy épen káros, az nem lehet kötelező, ha még úgy megvan is törvényalakja. Ha tehát magánérdeket szolgál a törvény a közjó elhanyagolásával, a mi sok kedvezménynél megvan, akkor igazságtalan, mert egyenesen ellenkezik a törvényes vagy általános igazsággal (iustitia legális), mely a természetjogon alapul. 2. A törvényhozó részéről szükséges, hogy illetékes legyen. A ki olyasmiben intézkedik, a miben nem illetékes, olyasmit parancsol vagy tilt, a mihez nincs joga, a kölcsönös igazságosság ellen vét (iustitia commutativa). Végre 3. szükséges, hogy kellő arányt tartson az alattvalók tehetsége és terhe közt, mert különben ellenkezik az osztó igazságossággal (iustitia distributiva). Ha tehát el terhek nem az erők és tehetségek aránya szerint, a javak pedig nem az érdemek aránya szerint vannak elosztva, a törvény igazságtalan. A kinek 1 Summa I., II. q. 93. a. 3.