Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

a természettörvény szükséges és általános, azért ezek a tételes törvények lényegileg mindenkor és mindenütt megvannak. Ez a régi rómaiak szerint a ius gentium vagyis a minden népnél meglévő jog. A mit ez parancsol vagy tilt, már természeténél fogva jó vagy rossz, jogos vagy jogtalan. Ezek a tételes törvények tehát csak annyiban mondhatók tételeseknek, amennyiben külső, tételes a közlésük és tételes szentesítésük is van, de tárgyuk, anyaguk lényegileg természetjogi és azért erejük, érvényük is természetjogi, úgyhogy, ha valamely helyen eme tételes törvényeket megszüntetnék is, a mi különben rendezett társadalomban lehetetlen, mégis megmaradna a természetjogi alapkötelesség. A tételes törvények második és jóval nagyobb része nem a természettörvényből levont következtetéseket tartalmaz, hanem a természettörvény adta irányelveknek közelebbi meghatározását. Azok a cselekedetek, melyeket ezek a törvények parancsolnak vagy tiltanak, nem maguktól és tárgyuknál, természetüknél fogva jogosak vagy jogtalanok, hanem épen a tételes törvények folytán. Ide különösen a vagyonjogi szabályozások, a különféle jogi ügyletek és szerződések, ezeknek kellékei, alakjai, a szerzőképesség, az örökösödés, a házassági és családi vagyonjog, az elévülés és elbirtoklás,

1 a kártérítés, az adóügy, hadkötelezettség szabályozása stb. tartoznak, melyek a különböző országokban a különleges viszonyok szerint különbözők, sőt ugyanabban az országban is változnak idővel. Bár mindezen törvényeknél az alapkövetelmény természetjogi, amennyiben ez megköveteli, hogy mindenkinek megadjuk a magáét, mégis a közelebbi meghatározás alakilag mint ilyen csak emberi alkotás és csak emberi érvényű. Még egy harmadik ok is követeli a tételes törvényeket. A természettörvénynek itt a földön, mint már láttuk, nincs elég hatályos szentesítése. Az embernek önmagához és Istenhez való viszonyára nézve ez nem is szükséges, mert egyrészt ilynemű vétkeivel a társas életet és ennek rendjét nem támadja meg, másrészt Istennek mint legfőbb szentesítőnek rendelkezésére áll az örökkévalóság és azt akarta, hogy az ember itt a földön szabadelhatározású legyen. De máskép vagyunk a társadalmi kötelességekre vonatkozó törvényekkel, akár következtetések, akár közelebbi meghatározások. Az állam ugyanis ideiglenes intézmény ideiglenes czéllal és azért e czélt, a békét, rendet, jogbiztonságot stb., szóval a földi jólétet nem bízhatja a távoli jövőre, hanem azonnal és állandóan erre kell törekednie, ezt kell gondoznia és biztosítania, mert különben nincs létjogosultsága. Ámde ha a törvények megtartása az egyesek jóakaratára volna bízva, e czél nem volna elérhető; mert bár a jobbak pusztán a lelkiismeretért tartják meg a törvényeket, nemcsak a büntetés miatt,. 1 Lásd Hanauer : Hittudományi Folyóirat 1908. év 659. s k. 1.