Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

lom vagy túlságosan bíznak erejükben, nem látnak bele a jövőbe és nem tudják, hogyan fognak alakulni a körülmények és viszonyok, menynyire változik majd erejük, egészségük, vagyoni helyzetük és szabadságuk, úgyhogy a vállalt kötelesség teljesítése akárhányszor egyenesen ártalmukra lesz és más embereknek vagy körülményeiknek változása folytán is az eskü vagy fogadalom tárgya egész más megitéles alá esik, többékevésbbé veszíthet jóságából, sőt tilossá is lehet, azért kell lennie egy legfőbb tekintélynek, mely ily esetekben mint Isten helyettesse kimondhatja, hogy az előbbi akaratelhatározás az említett jogos okoknál fogva visszavonható, a minek eredménye azután a kötelesség megszűnése. Ez nemcsak a fogadalomra és igéreti esküre vonatkozik, hanem a be nem végzett házasságra is, sőt a meg nem kereszteltek bevégzett házasságára is. A keresztényekre nézve ez a tekintély a pápa, a meg nem kereszteltekre nézve pedig a polgári hatóság, legalább ott, a hol külön vallási főhatóság nincs. Midőn tehát az illetékes felsőbbség Isten nevében kimondja, hogy a tett akaratelhatározás az adott körülmények közt visszavonható, voltakép nem ment fel a természettörvénytől, nem mondja azt, hogy az Ígéret, illetőleg a természettörvény nem kötelez, hanem csak e törvénynek a szabad akaratból keletkezett tárgyát vonja el a törvény köréből, illetőleg kimondja, hogy a tárgy a körülményeknél fogva nem alkalmas tárgya többé a természettörvénynek. Ezt az eljárást akár mellékes felmentésnek, akár a természettörvény értelmezésének mondhatjuk, de bizonyos, hogy ezen törvény érvényét, lényegét nem érinti.

1 10. A természettörvény szentesítése. Szentesítésen nem a törvénynek a fejedelmi részéről való jóváhagyását értjük, hanem a törvényhozónak azon intézkedését, melylyel a törvény megtartását biztosítja, tehát a jutalmat és büntetést, mely a törvény megtartásával vagy megszegésével jár. Ez a szentesítés is, miként maga a törvény cselekvő és szenvedő értelemben vehető. Előbbi értelemben a szentesítés a törvényhozó határozata, melylyel a jutalmat és büntetést megszabja, szenvedő értelemben pedig maga a jutalom és büntetés. Itt csak az utóbbiról szólunk. A szentesítés czélja az erkölcsi világrend biztosítása a kellő indítóokok szolgáltatásával és másodszor ezen rendnek az igazságosság szempontjából való kiegészítése, a megfelelő jutalom és büntetés megállapításával, úgyhogy ezen jutalom vagy büntetés magának a legfőbb jónak elnyerése vagy elvesztése. Ez a szentesítés többféle lehet. i Szent Tamás : Summa 2., 2. q. 88. a 10. és 12. és q. 89. a. 9. A pannonhalmi főapáts. főiek, évkönyve.