Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

talma van. A míg az emberi lényeg az ő eszméjével és rendeltetésével ugyanaz marad, addig szilárd és változhatatlan rend felel meg neki. Nem önkény szab itt az emberre törvényt, hanem az erkölcsi rend az ember természetével egyszersmindenkorra megvan állapítva. Az isteni akaratnak szabad elhatározása tehát az erkölcsiség megokolására teljesen alkalmatlan. A positivismus szerint, mivel az erkölcsiségnek nincsenek változhatatlan elemei, a jót a rossztól nem választja el egyszersmindenkorra megállapított határvonal, hanem ez eltolható oly annyira, hogy a mi most rossz, egykor jó is lehet. Szóval az erkölcsi értékek elosztása gyökerestől megváltoztatható, az alapelvek sehol sem állnak rendíthetetlenül. 'Occam nominalista helyesnek találja ezt. Szerinte Isten gyűlölete, lopás, házasságtörés nem természetüknél fogva rosszak, hanem csak a tilalom miatt; tilalom nélkül nem volnának rosszak, sőt ha parancsolva volnának, jók és érdemszerzők volnának.

1 Már pedig ez homlokegyenest ellenkezik az emberiségnek erkölcsi meggyőződésével és a dolog természetével. Vannak ugyanis cselekedetek, melyek maguktól és szükségkép jók és vannak viszont olyanok, melyek maguktól és szükségkép rosszak. Hogy a felsőbbség tisztelete általában helyeslésre talál, nem külső körülményen, pl. parancson alapul, hanem ezen cselekedet természetén. Erkölcsi minősége kívánja ezt a megítélést, értékelést és más megítélést kizár. Tehát felbonthatatlan, belső összefüggés van cselekedet és erkölcsi érték közt. Ép így áll a dolog, ha az emberek a gyilkosságot, lopást, csalást, hazugságot elvetik. Az ítélet megint a cselekedetek természetén alapul, mert kézzelfogható az emberi élet tartós feladatának és érdekének való ellenmondás. Nem külső hatalom vitte bele ezen cselekedetekbe a különös erkölcsi minőséget, hanem természetükben rejlik. Nem önkény rendelése, hanem felbonthatatlan lényeges viszonyok fejeződnek ki az erkölcsi tudatban és azért az ítélet állandósága nemcsak tényleges, hanem szükségességen alapul. A természettörvény tárgya az, a mi az emberi természetnek szükségképen megfelel vagy vele szükségképen ellenkezik, vagyis a mi természetszerűleg jó vagy rossz s így ez a törvény ép oly változhatatlan, mint maga az emberi természet. Mivel ugyanis Istennek egyszersmindenkorra megállapított világterve, mely az emberi természetet is magában foglalja, nem tud változni s így az emberi természet sem tud úgy megváltozni, hogy mégis emberi természet maradjon, azért az ezen természet számára hozott, rajta alapuló törvény sem tud úgy megváltozni, hogy mégis megfeleljen ezen természetnek. így teljesen érthető, hogy vannak cselekedetek, melyek sehogy sem felelnek meg az ember termé1 In 1 dist. 17, q. 2. ; in 2. q. 19. concl. 3. Lásd Stockums i. m. 146. s kk. 11.