Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

kint és egész részletes esetekben megkülönböztessük, mégis az alapelvek a megkülönböztetés mindkét esetére nézve kiírthatatlanul vannak bele inélyesztve az emberi szívbe ; hogy a jót meg kell tenni, a rosszat pedig kerülni, arról ép eszű embernek nem támad kételye. Az életnek mindenütt észrevehető folytonos változása feljogosít ugyan arra, hogy az erkölcsiség tekintetében is időbeli és helyi különbséget tegyünk, mindazonáltal el kell ismerni, hogy ezek a különbségek mindenkor és mindenütt csak viszonylagosak.

1 Nagyon is nyilvánvaló, hogy újabb műveltségi állapotok az erkölcsi felfogásra nagy befolyással vannak. így pl. az ó-korban a művelt görögök és rómaik is helyeselték a rabszolgaságot, a középkorban a keresztények is helyesnek találták a jobbágyságot, a nemesi kiváltságot, az absolut monarchiát, ma már a művelt népek mindezt nem találják elfogadhatónak. Hasonlóan a többnejűséget is sok nép helyeselte és helyesli ma is, a művelt népek azonban nem tűrik meg. Hogy tehát az erkölcsi tudat is fejlődésen megy keresztül, kétségtelen. Minden műveltségi fokozatnak más-más erkölcsi forma felel meg. De csak viszonylag. Hogy az erkölcsi felfogás mindenestül megváltozik és a jelenkor erkölcsiségének semmi tartalmi megegyezése sincs a mult időkével, azt a tapasztalat nem bizonyítja. Sőt ellenkezőleg a történelem azt bizonyítja, hogy lényegileg és alapvonásaiban az erkölcsi felfogás változatlan maradt. Az erkölcsi Ítéletek különféle formáiból mindig ugyanaz a szellem szól, alapjában véve az erkölcsiség mindig ugyanazt mondja és követeli. A jelen idők erkölcsisége nem minden tekintetben más, mint az ó-kori pogányoké, a rossz nem alakult át jóvá, jog jogtalansággá. Hogy az embertárs személyét s vagyonát nem szabad bántani, hogy a szülők s felsőbbség iránt tisztelettel és engedelmességgel kell lenni stb., ezt akkor is elismerték és ma is elismerjük, szóval az erkölcsiség alapkövetelményeire nézve nincs különbség, nincs változás. Bizonyos határig az erkölcsi felfogás mindig ugyanazon alapon nyugszik. A folytatólagos fejlődés lényegéhez tartozik, hogy minden fokozaton át mégis mindig megmarad ugyanazon az alapon, ugyanazt a csirát fejleszti, ugyanazokat az elemeket más-más alakba öltözteti, ugyanazon alapelveket más-más esetekre alkalmazza. Tehát az egész fejlődési folyamat mindvégig szilárd rendnek van alávetve, mindig ugyanazok az eredeti tartalmak, elvek tevékenyek, bár folyton más viszonyok közt. Nem abban nyilvánul tehát a történelmi folyamatok ereje, hogy a létező teljesen eltűnjék és egészen újnak, másnak adjon helyet, hanem hogy ugyanaz az eredeti érték folyton új viszonyokra alkalmaztatik. Csak az alak változik meg, de a lényeg ugyanaz marad. Az a körülmény, hogy «a dolgok nem maradnak örökké ugyanazok és sohasem tér1 V. ö. Mausbach: Die Kath. Moral, 3. Aull. 130. 1.