Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

A positivismus szerint az erkölcsi tudatnak nincsenek állandó elemei, feltétlen követelményei, hanem összes alkatrészei feltételesek, változók. Csakhogy ezt nem tudják bebizonyítani, mert ellenkezőleg létezik erkölcsi tudat, mely minden időben az emberiség közkincse. Most először azt bizonyítjuk, hogy az erkölcsiség lényegében tényleg nem változik, majd később azt, hogy nem is tud változni. Bizonyos, hogy az erkölcsiség, mindenkor és mindenütt bizonyos alapkövetelményeket támaszt, hogy lényegileg megőrzi tartalmát s így az erkölcsi rend mégis mindig ugyanaz. Valóban vannak örök érvényű erkölcsi értékek, mert bizonyos cselekedetek minden esetben jók, mások kivétel nélkül rosszak. Gyilkosság, bujaság, lopás, rablás, csalás, hazaárulás mindenkor és mindenütt tilos, igazságosság és emberszeretet mindenkor jó, sőt parancsolt cselekedeteknek tartattak. Bármily észrevehetőleg alakul az erkölcsiség az élet folyamatával együtt, mégis bebizonyíthatatlan, hogy mindenestül magukkal ragadják a történelmi alakulások, hogy semmi tekintetben sincs maradandó érvényű tartalma, sőt ez ellene mond a tapasztalatnak, mert bizonyos határokon belül ugyanazon felfogások mindig megőrzik érvényüket. Hogy a felebaráttal szemben bizonyos szabályok szerint kell viselkedni, hogy a polgártársakkal és a társadalommal szemben vannak kötelmek, ez mindenkor szilárd meggyőződése volt az emberiségnek; hogy a közhasznú tevékenység dicséretes, a hazaárulás ellenben megvetendő ; hogy az irgalmasság elismerésre méltó, ellenben a hálátlanság, kegyetlenség és hűtlenség az erkölcsi méltósággal ellenkeznek, ezt mindenkor elismerte az emberiség. Ebben sem az idő hosszúsága, sem a kultúrélet különböző fokozatai nem tudtak lényeges különbséget előidézni. A változandóság jegye nem terjed oly messzire, ahogy a positivisták gondolják. Bizonyos határon belül az erkölcsiség mint oly felfogások összege jelentkezik, melyhez az emberiség minden egyéb változás mellett is rendíthetetlenül ragaszkodik. A mint az elméleti gondolkodás mindenkor bizonyos axiómákra, princípiumokra támaszkodik, melyeket mindenki feltételez s elfogad, úgy az erkölcsi megítélésnél, értékelésnél is mindenkor bizonyos elvek szerepelnek. Hogy minden mozgásnak, keletkezésnek, történésnek oka van, hogy ugyanaz nem lehet egyszerre létező és nem létező stb., ezek minden gondolkodás alapjai s bennük minden gondolkodás megegyezik. Eltérés csak ott mutatkozik, a hol amaz axiómákat concret esetekre kell alkalmazni, vagyis a hol az ismeretnek elemeiből határozott tartalmú mondatok vezetendők le. Hasonlóan az erkölcsi tudat is, minden bizonytalanság, habozás és tapogatódzás mellett is, mely adott, különösen új helyzetek megítélésénél nyilvánul, mégis alapjában és lényegileg hű marad állandó gondolkodási irányhoz. Bármily nehéz is, hogy a jót és rosszat, igazat és tévését, jogot és jogtalanságot egyen-