Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

mondható. Az erkölcsi törvény a minden oldalú alkalmazás állapotában nem áll csak néhány alapvető és nagyon elvont parancsból, hanem teljesen concret, az élet összes viszonyaira és körülményeire kiterjedő határozott rendet alkot, úgyhogy az életnek változatos tartalma egyúttal az egységes erkölcsi rendnek is tartalma.

1 A természetes erkölcsi törvény egyes részei, mint említve volt, szorosan összefüggnek az első és legáltalánosabb erkölcsi elvekkel. De világosság és közvetetlenség szempontjából, melyben ez az összefüggés nyilvánul, vagyis logikus kapcsolatra nézve három csoportba foglalhatók a parancsok és minél szorosabb a kapcsolat az erkölcsi törvény alapkövetelményével, annál szilárdabbak és változhatatlanabbak az egyes erkölcsi szabályok és parancsok. Mint már mondottuk, az ész használatára eljutott ember könnyen és önkéntelenül megalkotja magának a jó és rossz általános fogalmát. Ebből pedig közvetlenül megismerj azt az* alapvető elvet is, hogy a jót meg kell tenni, a rosszat pedig kerülni, mely kivétel nélkül minden ép észű ember előtt ismeretes. Ezt a főelvet pedig így is lehet kifejezni: meg kell tartanod azt a rendet, mely Istenhez mint teremtődhöz és Uradhoz, embertársaidhoz és önmagadhoz való lényeges viszonyodnak megfelel. Az ember ugyanis belátja, hogy az egész mindenséggel együtt ő is Isten műve, hogy a többi emberek hozzá hasonló, vele egyenrangú lények és hogy az ember különbözik az állattól s így világos előtte az is, hogy a legfőbb lényt tisztelni és neki engedelmeskedni kell; hogy a mit magunknak nem akarunk, azt másnak sem szabad megtenni és viszont, a mit magunknak kívánunk, azt másnak is meg kell tenni, vagyis senki iránt sem szabad igazságtalannak lenni és mindenkinek meg kell adni a magáét és végre hogy az ember több az állatnál és azért nem szabad állat módjára élni, hanem észszerűen vagyis emberhez méltóan kell viselkedni.

2 Ezek a legáltalánosabb elvek nem alapulnak más elveken, nem tételeznek fel másokat, hanem mint a legfőbb erkölcsi elvnek kissé kifejezőbb alakjai, önmaguktól világosak és belőlük vezetünk le minden mást. A második csoportba azon parancsok tartoznak, melyeket az első csoportbeli legáltalánosabb elvekből közvetlenül, könnyen és biztosan le lehet vezetni és ezek a tízparancsolatban foglaltatnak. Szent Tamás sokszor azonosítja a természetes erkölcsi törvényt a tízparancsolattal vagyis az ó-szövetségben positive is kinyilatkoztatott erkölcsi törvénynyel, mivel ez érvényét, hatályát nemcsak Istennek külsőleg kinyilatkoztatott akaratából meríti, hanem már az embernek eszes-erkölcsi termé1 Lásd Wittmann : Die Grundfragen der Ethik, 73. s k. 1. 2 Sz. Ágoston : Contra Faustum 22. könyv 27. és 28. fej.