Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

cselekvést tárgyi mibenléte szerint épen nem önkény szabályozza, hanem saját természetünk. A mi ellenkezik vele, azt semmiféle hatalom sem teheti kötelességgé.

1 6. A természettörvény tartalma. Miután a természettörvény kötelező erejének eredetével tisztába jöttünk és igazi isteni törvényt ismertünk fel benne, lássuk most már, hogy mit kíván ez a törvény az embertől, micsoda cselekedetekre terjed ki, szóval mi a tartalma. Mivel a természettörvény egyenesen az emberi természetnek szóló, rajta alapuló, benne kifejeződő törvény, azért felöleli az embernek összes, természetével járó, erkölcsi kötelességeit, s így ha ezt a természetet teljes, hozzámért értelemben veszszük, a mint az ember a teremtő akaratából kifolyólag határozott helyet foglal el a világegyetemben, határozott életfeladata van és nem áll magában, hanem természeténél fogva társas lény, felöleli mindazon kötelmeket és feladatokat, melyek az embernek Istenhez, embertársaihoz ' és önmagához való lényeges viszonyából folynak, vagyis az egész erkölcsi rendet, de csak a teremtésen alakuló természetes rendet vagyis azon cselekedeteket, melyek minden kinyilatkoztatástól és tételes törvénytől függetlenül önmaguktól jók vagy rosszak, vagy mint szent Tamás mondja, ezen törvény alapján mindaz megteendő vagy kerülendő, a mit a józan ész önmagától az ember természetszerű javának vagy bajának ismer meg. Az élet sokféle alakulásának megfelelőleg sok erkölcsi parancs van, de ez a sokaság szorosan összefügg, zárt egységet alkot, egységes életrendet létesit, mert egy czélnak szolgál. A sokféle parancs egységes rendszernek alkatrésze, fölé- és alárendelés van. Általános elvekből különös, részletes, alárendelt szabályok folynak és viszont a különös viszonyokra és körülményekre vonatkozó részletes szabályok egyetemesebb szempontokra és végre alapvető elvekre vezethetők vissza, még pedig nemcsak egyik-másik téren, hanem az erkölcsi rend egész körében. Mert hisz valamennyi szabály erkölcsi szabály s bár az élet változó viszonyai és körülményei szerint különböző követelést támasztanak, mégis mind erkölcsi viselkedést kívánnak, az erkölcsi életet szabályozzák, minden cselekedetet az erkölcsi kötelességnek vetnek alá és valamennyinek az a jellege, hogy a mi velük egyezik, erkölcsileg jó, a mi pedig ellenkezik velük, erkölcsileg rossz. Tehát megvan a zárt egység, minden parancs ugyanazon az alapon nyugszik. így tehát végtére valamennyi parancs 1 Wittmann : Die Grundfragen der Ethik. Kempten, Kösel. 1909. 84. s k. 11. és Rademacher : Gnade und Natur 78. 1.