Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

"hogy tehát az emberi természet egymaga nem elég a kötelesség megmagyarázására. Azt mondják tehát, hogy a kötelesség történelmi fejlődésnek eredménye, lecsapódása. A kötelességben nem a természet, hanem az élet tükröződik vissza. Az emberi gondolkodás és érzés a társasélet befolyásának van kitéve, a környezet is alakítja, nemcsak a természet. Feuerbach szerint a kötelességben embertársaink akarata nyilvánul. Erőinek és szükségleteinek kifejtésében mindenki mások akaratába ütközik s így akadályoztatik a korlátlan terjeszkedésben, érvényesülésben. Mihelyt valaki mások érdekéhez nyúl, többé-kevésbbé erőszakosan visszaszorítják. A hosszas tapasztalat azután hozzászoktatja az embert, hogy szabadságának használatában mindig tekintettel legyen mások akaratára, így egész szilárd tudat fejlődik ki. Kötelességérzetemben az idegen akarat parancsol, a lelkiismeret szemrehányása az ő boszújának visszhangja. Ez az elmélet a legjobb esetben a társas kötelességeket magyarázná meg. Csakhogy az erkölcsi kötelesség mezeje sokkal tágabb. Az embernek nemcsak társas, hanem egyéni kötelességei is vannak, még pedig nemcsak külsők, hanem belsők is. Különben ezen az alapon egyáltalán nem létesülhet kötelesség, még szűkebb körben sem. Mert itt csak physikai akaratokról van szó s így korlátlan akaratszabadság nem állhat meg. Kötelességérzethez hiányzanak az előfeltételek. A mi az egyiknek akaratát korlátozza, az csak a többinek physikai akarata és ereje. A mire elég erőm van, az mind szabad és megengedett, a miben mások akadályoznak, vagy a mire rászorítanak, az kötelesség. Ezen elmélet szerint eredetileg nincs erkölcsi rend és tekintély, hanem csak idővel alakult ki a kötelesség tudata. Ezt a folyamatot pedig állítólag mások akarata indítja meg, az embertársak physikai kívánsága átalakul bennünk kötelességgé. Már pedig physikai elemekből és előzményekből nem származhatik erkölcsi eredmény. A nagy ürt, mely a dolgok physikai és erkölcsi rendje közt van, ez a magyarázat egyáltalán nem tudja áthidalni; megreked a naturalismusban, mivel physikai alkatrészekkel nem lehet erkölcsiséget létesíteni. Azért mások ezt a hiányt magasabbrendű akarat segítségével akarták pótolni. Az ember ugyanis nemcsak egyenértékű és egyenrangú magánszemélyekkel áll szemben, hanem mindig társaságba van beosztva. Ebből pedig magasabb rend fakad. Az egyes ember fölött mindig valamely szervezet, társaság és tekintély áll, melyből közös életrend származik. Itt már nem egyéni, hanem tekintélyi akarat a parancsoló. De így is csak társasrend létesül, mely az egyéni életet nem érinti. És még a társaséletre nézve sem keletkezhetik kötelesség. A kiindulás A pannonhalmi főapáts. főisk. évkönyve. 2