Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

alapja ismét az, hogy az emberi tudatban eredetileg nincsenek erkölcsi értékek, hanem csak történelmi fejlődés eredménye az erkölcsi gondolkodás. Az erkölcsiség nem eredeti berendezés, nem elsőrendű tényező,, mely az ember természetével jár, hanem csak másodrendű és csak az; élettel kapcsolatban, történelmi fejlődés alapján alakulnak ki az erkölcsi értékek. Az egyetemesség akarata ezen elmélet szerint nem erkölcsi tekintély, nincs neki erkölcsi jellege, hanem csak kiinduló pontul szolgál erkölcsi felfogásra. Már pedig egyáltalán nem lehet megérteni, hogy physikai nagyság hogyan alakulhat át erkölcsivé. Olyan akaratból, mely nem áll erkölcsi alapon, hanem egészen az erkölcsiségen kívül és csak physikai erejével akar hatni, nem lehet kötelességet származtatni. A köztudat az állami hatalomban nem physikai, hanem erkölcsi hatalmat lát, az állami rendnek lelkiismeretben kötelező erőt tulajdonít,, nem pedig csupán physikai kényszerítő erőt; Ezt a felfogást az a tudat is igazolja, hogy az állami intézményben erkölcsi életczélt ismerünk meg. Az állami rend nagyobb rendnek része, erkölcsi hatalmát az erkölcsi világrendből veszi. Mivel ez a rend az állami hatalmat mint erkölcsileg szükségeset követeli, azért van törvényeinek kötelező erejük, mint későbben még részletesebben ki fogjuk fejteni. Tehát az összes említett megoldási kísérletek sikertelenek. A kötelező akaratnak erkölcsi akaratnak kell lennie, erkölcsi lény, erkölcsi tekintély akaratának. A kötelesség tehát egy legfőbb erkölcsi akaratot tételez fel, erkölcsi öntudatunk egy legfőbb törvényhozónak gondolatát foglalja magában. A kötelességérzet egy legfőbb tekintély elismeréseIsteni akarat érvényesül az erkölcsi kötelességben, az erkölcsi törvény isteni törvény. Nemcsak az emberi természet szava szólal meg benne,, hanem isteni akarat is. így kapja az erkölcsi törvény kötelező erejét,, parancsoló jellegét. Az emberiség mindenkor isteni teremtés művének ismerte magát és azért a természet szavában Isten akaratát is látja. A mit a természet követel, az egybeesik a természet Alkotójának működésével, a természetszerű egyúttal Istentől akart. Mint teremtmény az ember függésben van, mint személyiség független és önelhatározású. Azért szabadságának megkötésével nem ellenkezhetik joggal, de követelheti, hogy ez a megkötés oly módon történjék, mely nem ellenkezik természetével, vagyis a szabad személyiség kialakulásával, hanem úgy, hogy haladásra, tökéletesedésre berendezett természetével megegyezzék. Autonom is, meg heteronom is ; autonom annyiban, hogy a törvénynek meg kell egyeznie természetével ; heteronom, mert a törvény az ő erkölcsi kötelezésének alapját máshonnan veszi.

1 1 Rademacher : Gnade und Natur 76 1.