Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

"hozza. Van is. Nevezetes tulajdonsága minden emberi munkának, sőt minden emberi életjelenségnek, hogy mihelyt tovább tartós és bizonyos ismétlődésekből áll, okvetlenül szabályozódik, még pedig rythmikusan szabályozódik. A szervezetnek takarékoskodása dolgozik ebben : a rythmikus munka sokkal könnyebb és mégis intensivebb értékű. Mindkét tulajdonsága abból fakad, hogy jobban alkalmazkodik, jobban megfelel szervezetünknek. A kocsi is könnyebben és jobban fut a kijárt kerékvágásban, a mi munkánk is megkeresi s meg is találja a rythmikus kijártságnak kerékvágását. Az emberi munkának e mellett még egy más tulajdonsága is van, a mely tevékeny benne, hogy bizonyos formatöbblet csendüljön meg, gerjedjen ki a szükséges szerkezeti formából. Ennek megértetéséhez is a mechanikához fordulhatunk hasonlatért. A psychikumban is van valami, a mi olyan, mint az anyagnak a tehetetlensége (inertia), a psychikus mozgalmaknak is van tehát tehetetlenségi nyomatékok. Nem is tisztán psychikai, hanem egyúttal erősen physiologiai, sőt physikai mozgalmaknak, a milyen a formáló munka, csak még inkább van ilyen tehetetlenségük. Valami rugalmasságféle is van ugvane folyamatokban. A mi mozgalmaink rendesen nem állíthatók meg hirtelen, tartósak s csak bizonyos kilengések során állanak meg, akárcsak az inga lengése. Formateremtő munkánk sem áll meg éppen abban a pillanatban, a mikor a szükséges minimumot elérte, hanem tovább dolgozik. Erős középponti gátlások kellenének hirtelen megakasztásához. Azokban az állapotokban tehát, a melyekben éppen hiányzanak a spontan középponti gátlások, majdnem bizonyos, hogy e psychikus tehetetlenség miatt formatöbblet keletkezik. Ilyen állapot pedig kétféle van : a) a játékos elszórakozásnak, b) az erős •érdekeltségnek állapota. íme a műformát teremtő műgondnak két termő talaja. Az a külömbség van a két állapot között, hogy az első inkább aesthetikus véletleneken kelti fel s érleli meg a műgondot, a másik pedig közvetlenül is megadhatja az aesthetikus szándékot. Ebben az esetben az aesthetikus véletlen inkább tanulság, az elsőben inkább inger. A forma forrnásodásának azonban még más oka is van. Szem és kéz együtt csinálja; látás és alakítás együtt dolgozik rajta. Nem is annyira látást kellett volna mondanom, hanem inkább nézést. A kettőt, a szemet és kezet, a nézést s az alakítást reílex-mechanismusunk kapcsolja össze. S ebben a kapcsolatban nagyon nagyon szerepet játszanak az innervatiós érzetek. A nézésünk egyúttal mozgás is ; a fény- és színérzetekkel mozgásérzetek is kapcsolatosak. S a hogyan nem mindegy nekünk akármilyen a szín meg a fény, nem közömbös nekünk a mozgás sem, a mely a látásból nézést csinál. Ennek a mozgásnak is, szeretném úgy mondani, megvan a legkedvezőbb útja. Nem hirtelen találA pannonhalmi főapáts. főisk. évkönyve. 12