Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

semmit. A gyermek rá sem ismer a képről arra, a kit ábrázolni akar. Azt meg szintén nagyon sokszor megfigyelhettem, hogy kisebb gyermek (4—5 esztendős is, a ki pedig maga szeret írni, rajzolni), nem tud mit csinálni a képes koczkával. Rakosgatja, rakosgatja, de arra sehogysem akar ügyelni, hogy képtöredék van a koczka lapjain s hogy ebből egészet kellene összeraknia. Nem is tudja összerakni. A gyermek rajza bizony sehogy sem művészet. Nagyon érdekes megnyilatkozása a fejlődő ember psychicumának, tanúság arról, mi érdekli, mi nem, milyenek és hogy érnek a képzetei, de egyáltalán nem fűződnek hozzá érzelmek, nem hatja át az alkotásnak és sikerülésnek büszke megérzése, nincs is rajta nyoma a forma megbecsülésének, még kevésbbé a forma tudatos alakításának, az architectonikus alakításnakEz ellen nem lehet argumentum, a formára való ügyelést bizonyító argumentum, ez e jelenség, hogy a gyermek bizonyos tárgyak ábrázolásánál határozott formához ragaszkodik. így például az embert mindig szemben enface, az állatot oldalról profilban ábrázolja. A gyermeket nem a forma, hanem a részek rendje érdekli. Az embert szemben ismeri, az állatot profilban. A szemben vagy profilban való megismerés pedig annyit jelent, hogy az ember vagy állat képzetét tevő részek egymásutánját úgy szokta meg, a hogyan azon formában mutatkoznak, így is rajzolja. Hogy ott is tudást rajzol, erősen bizonyítja azon zavar, a melybe jut, a mikor emberábrázolásában tovább halad a profil felé, a melynek eredménye a kétszemű, kétfülű profil. De nemcsak hogy a gyermekrajz maga nem művészet, az az érdekes jelenség is megállapítható, hogy a gyermekrajzból nem is lesz művészet. A gyermek forma-látása nem a spontan gyermekrajzon jön meg, hacsak valaki nem irányítja s befolyásolja, A gyermek képlátása egészen máshonnan nyilik. A képművészet, ha a gyermek hozzá kezd, egészen máshonnan indul meg. Érdekes, hogy a gyermekrajz egy bizonyos korban megakad. Ez a kor nem mindig egyforma. Kilencz esztendős korában már a legtöbb gyermek túl van rajta. A gyermekrajz korában a gyermek nem ismer lehetetlenséget, de még nehézséget sem. A miről képzete van, a mihez szava van, azt meg is tudja rajzolni, fesztelen, könynyen. Hiszen nem kell egyebet tennie, csak jeleznie azokat a képzetrészeket, a melyekből képzete áll. A gyermekrajz korán túl már sokkal kevesebbet rajzol vagy éppen semmit. Ha biztatod rajzolásra, az a felelete, hogy nem tudja. A gyermekrajz korában minden sikerült, kudarezot nem tapasztalt a rajzoló, most semmi sem sikerül neki. Miért? Szeme már látja a formát, de rajzolni tudása nem bir vele. Most már nem írna, hanem rajzolna. Most már csak arra dolgozik, hogy a képzetét ábrázolja, képet szeretne csinálni, szépet szeretne alkotni. Ekkor már művészet neki a képírás. Most már megcsodálja azt, a ki nála nagyobb siker-