Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

Valahogy megállhatna ez a magyarázat, ha az életben csupán csak actualis törvényszegések történnének. De ha az akarat tartósan, szokásszerűleg fordul el a jótól, vége az elméletnek, mert a mily mértékben a rossz felé fordul az akarat, ép oly mértékben megszűnik a jóra való akarat, tehát a megrögzött gonosz akarat ezen elmélet szerint teljesen kiírt minden kötelességet. A valóságban pedig a gonoszság gyengíti ugyan a kötelességtudatot vagy érzetet, de kiirtani nem tudja. A kötelesség a rossz szokás mellett is teljes érvényben marad. Akaratirányt tud változtatni az ember, megszegni tudja kötelességét, de lerázni nem. Akarni és kelleni két nagyon különböző dolog. Hányszor akar az ember mást, mint a mit kell és hányszor kell mást tennie, mint a mit akarna. A lelkiismereti összeütközést az említett elmélet egyáltalán nem tudja megmagyarázni. Még más kísérlet. Az erkölcsi kötelesség feltétlen volta csak feltétlen, absolut czélból magyarázható. Az ember mint eszes lény maga ilyen czél; az emberi természet magasabb tehetségeinek kifejtése már nincs magasabb czélnak alárendelve. Ezen legfőbb emberi czélból kapja az erkölcsi törvény mind tartalmát, mind jelentőségét, kötelező voltát. Feltétlen érvényű követelményeket támaszt, önmagáért kívánatos czélra vonatkozik. Tehát az eszes emberi természet méltósága mint feltétlen értékű czél adja az erkölcsi törvénynek kötelező erejét. Az erkölcsi rend valóban viszonyban van egy legfőbb czéllal, az emberi személy kialakulásával, teljes erkölcsi kifejlődésével, tökéletesedésével. Ezen szempont nélkül az erkölcsiség fogalma nem fejthető meg. De megmarad a kérdés, vájjon ez a felfogásmód egymagában elégséges-e. Igaz, hogy az erény csak azért feltétlenül kötelező, mert önczél és nem tűr alárendelést. De bármily szükséges a legfőbb czél az erkölcsiség lényegéhez, teljes lényege vagy fogalma még sincs meg ebben. A czélfogalom is csak azt mondja meg, hogy mi felel meg az embernek, de nem magyarázza meg, hogy ez miért kötelező. A kötelesség, parancs, határozott törvényjelleg nem világos mindaddig, míg csak személyes akaratnak nyilvánulását nem látjuk benne. A kötelesség csakis mint valamely akaratnak visszhangja, mint magasabb akaratnyilvánításnak eredménye érthető. Nem emberi akarat szólal meg benne, hanem az embernek parancsoló fensőbb akarat.

1 Mivel ily módon és alapon egyáltalán nem sikerül a dolgot megmagyarázni, azért az autonom erkölcsiségnek empirikus irányzata más álláspontra lép. Elismeri, hogy a kötelességben idegen akarat szólal meg, 1 V. ö. a mit a természettörvény létezésének bizonyításánál mondottunk és Wagner Lőrincz Nincs erkölcs Isten és vallás nélkül cz. czikkét a Religióban (1880. I. 27. s k. 1.).