Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

hogy én valaminek megértésére valamit hamarosan felvázolok, nem művészet. Csak magyarázni, csak értetni akarok. Ilyen esetben csak arra törekszem, hogy az ábrázolt tárgynak formáit lehetőleg híven leábrázzam. Ezen czélból elég nekem akármiféle tábla vagy papiros, vagy akár az utca pora is. Csak a formákat akarom megmutatni, nem akarok képet alkotni. Az ilyen gondolat, hogy nézd, milyen szép, vagy ez : nézd, mit csináltam! teljesen hiányzik bennem. S ezért nem gondolok az ábrázolásnak formásságával, nevezetesen nem gondolok az ábrázolt formák egységesítésével, összefoglalásával. Alkotásomból hiányzik a Hildebrand kifejezése szerint már emlegetett architectonikus alakítás. Az egyszerű megértető, vagy forma-bemutató ábrázolás nem nagyon törődik a bemutatást hordozó anyaggal sem. Avval meg éppen nem gondol, hogy a készített kép valahová beilleszkedjék. A képnek, akár faragott, akár írott, valahogy mindig rendeltetése, hogy díszítsen. Ez is az architectonikus alkotást teszi szűkégessé. A műgondnak tehát az lesz jele, feltalálható-e az ábrázolásban az architectonikus alakításra való igyekezet. Az architectonikus alakítás pedig abban mutatkozik meg, hogy eltérést okoz a természeti formáktól. Meg kell azonban gondolnunk, hogy nem minden eltérés ilyen alakítás. Minden vázlatos ábrázolásban van eltérés, csak hogy ez az eltérés legtöbbnyire abból keletkezik, hogy fogalmat szemléltetünk nem pedig szemléletet és éppen ezért nem is szemléletünknek, hanem képzetvilágunknak, emlékezetünknek szól. Az ábrázolásnak formái akárhányszor csak hivatkozások meglevő képzeletükre, az architectonikusan alakított formák nem ; ezek közvetlenül szemléletet akarnak adni. Architectonikus alakítást tehát akkor fogunk megállapítani, ha a természeti formáktól akármiféle tudatos, de szemléletnek dolgozó eltérést látunk, valamint minden oly esetben, a mikor valahogy annak az igyekezetnek látjuk jelét, hogy az ábrázolás díszítésre van szánva, képnek vagy szobornak. Ezekre a criteriumokra a következőkben nagy szükségünk lesz. Nem annyira azért, hogy megállapíthassuk, mit kell vizsgálat alá fognunk, mit nem; inkább azért, mivel bizonyos tekintetben éppen ezek a criteriumok teszik vizsgálódásunknak tárgyát. A képzőművészetnek általában más, még pedig technicus alkotásban van a forrása. Ha most azt akarjuk kikutatni, mitől és mikor lesz ez alkotás művészetté, éppen a művészetjelleget megadó, a műgondot mutató formákat kell kutatnunk és magyaráznunk. Az lesz a kérdésünk mitől, miből és hogyan bomlik elő a szükségszerű, illetőleg imitativ formák közül egyrészt a luxus-forma, másrészt az architectonikus forma. Ha meg azt akarjuk felderíteni, a művészet hogyan él, hogyan fejlődik tovább, ezen formáknak életét, tovább fejlődését kell figyelemmel kisérnünk. A továbbiakban tehát az lesz feladatunk, hogy rámutassunk egyrészt azokra az ingerekre, a melyek