Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

az alkotó mesterben műgondot, művészi szándékot indítanak meg, másrészt meg azokra a psychikus folyamatokra, a melyek műgond következtében keletkező műformáknak ilyenségét-olyanságát határozzák meg. Nem az a gondunk, hogy a műformákon megmutassuk, hogy ez vagy az a forma miért tetszik vagy miért nem tetszik, hanem azt akarjuk megállapítani, miért, mitől lett olyanná, a milyen. Keressük szóval azokat a psychikus folyamatokat, a melyek e formákat megteremtették. A gyermek művészete. Hogy tanulmányomnak érdekében mindenek előtt és főképpen a primitív művészkedésnek területeit kell bejárnom, világos. A psychologiának ez már általában is eljárása. Lehetőleg a kezdetlegesebb jelenségeket kutatja, mert a fejlődöttebb folyamatok bonyodalmaiban csak akkor tud eligazodni, ha az elemi folyamatokat már ismeri. Itt is a primitiv jelenségek ígérnek legtöbb útbaigazítást. Primitiv művészkedés pedig többfelől is mutatkozik. Legelöl is kérdőjel mered elénk, nem kell-e egészen az állatpsychologiába leszállanunk, hogy a legprimitívebb művészkedéssel megismerkedhessünk. Van-e az állatnak képzőművészete ? Hogy képművészetről szó sem lehet, kétségtelen. De nincs-e valami tárgyművészet forma állati productio '? Egyes állati productiókban kétségtelenül mutatkoznak szabályosságukban megállapodott formák. De vájjon műformák-e e formák ? Ezek bizony tisztára csak mechanicus függvényei annak a productiónak, a melynek következtében létesülnek. Ezek nem szándékolt luxus-formák, hanem szükséges szerkezeti formák. A változhatatlanságig merev megállapodottság is, a mely e formákat jellemzi, a mellett szól. hogy semmi közük a művészethez. Az a jelenség meg, hogy egyes állatok egyes színek, különösen pedig fényes csillogó tárgyak iránt különösebb hajlandóságot mutatnak, szintén nem vall művészetre. Ez tisztán csak az érzéklés nyomán támadt érzéki öröm a megfelelő reílexmozgalmassággal. Az állatokat tehát nem kell különösebb figyelemben részesítenünk. De már a gyermeknek művészkedésszerű foglalkozásait okvetlenül át kell kutatnunk. Az eredmény ugyan itt is inkább negativ lesz, e negativ eredményre azonban szükségünk van. Már eleve is láthatjuk, hogy a gyermek életében teljesen primitiv müvészkedésre nem számíthatunk. A gyermek, ha már művészkedik, egyáltalán nem független a felnőttek művészetétől. Sőt látni fogjuk, hogy művészkedése egyenesen azon igyekezetéből fakad, hogy a felnőtteket utánozza. Magának magától művészete alig van. De éppen ez az, a mit meg kell állapítanunk annyival inkább, mivel e megállapítás során mégis kapunk arra is némi adatot, honnan és miből indul meg a művészkedés.